Századok – 1900

Történeti irodalom - Pirhalla Márton: A szepesi prépostság vázlatos története. Ism. Gombos F. Albin 934

TÖRTÉNETI IRODALOM. 935 Kun László idejében a prépostság története dézsmaperekből telik ki. A Szepességen a szászok az izmaeliták szerepére vállalkoztak, s liogy annak derekasan meg is feleltek, mutatja az a. körülmény, hogy 1290-ben az érsek kénytelen személyesen oda menni s tiltani a prépostot, hogy a dézsmát a szászoknak többé bérbe ne adhassa. Kun László pedig 1288 évi rendeletében a nemeseket is meginti, hogy tartoznak tizedet fizetni. Ebből azt lehet következtetni, hogy a nemesek másutt talán nem fizették a tizedet, vagy hogy ez legalább is nem volt általánosan bevett szokás. Mindenesetre nagyon fontos adalék az 1439 : XXVIII. t. cz. megvilágításához.1) Ugyanazon időre esik, hogy a szászok plebánusai huszonnégyen, a lelki élet emelésére testvéri szövetséget alkotnak, azonban »salvo semper et in omnibus praelati jure.« Ez a »testvérület« hosszú időn át fennállott, míg végre a reformáczióval maga is reformálódott. A nemességgel harczban élő III. Endre, a ki megbízható híveinek egy részét épen a Szepességről nyerte, hálából megkísérlő a prépostságot püspökséggé emelni ; azonban az esztergomi érsek ellenkezése miatt tervét meg nem valósíthatta. Az Anjouk alatt szép fejlődésnek indult a prépostság. Kitűnő iskolái voltak, melyek nemcsak az interregnum alatt meglazult erkölcsi élet javítására folytak be erősen, hanem e mellett nagy hatással voltak a közművelődés emelésére is. — De míg egyfelől erősödött a prépostság, másfelől ismét veszély fenyegeté önálló fejlődésében. Már Nagy Lajos szeretett a káptalanok belső ügyeibe avatkozni és azokban a maga akaratának érvényt szerezni, s ez a dolog akkor, Lajos személyes kiválóságánál fogva bajt még nem okozott; később azonban, főleg Zsigmond idejében, a királyi akaratot némelyek önző terveik keresztülvitelére használták fel. A XV-ik század eleje a prépostság történetében az ököl-korszak. Világi nagyok hatalmasul támadnak a káptalani birtokokra, s ezen harczokból nem mindig a prépostság kerül ') »Nobiles, tarn jobagiones habentes, quam non habentes, décimas dare non teneantur, antiqua eorum libertate requirente.« Így szól az idézett törvényczikkely. — A mi Kun László király 1288-iki rendeletét illeti, nem tudjuk, honnan veszi a t. bíráló, a miket a nemesek tized-adójáról mond. Az idézett rendeletben, melyre előadása folyamán a szerző' is hivatkozik (28. 1.) s a melyet többek közt Fejér is (Cod. Dipl. V. 3. 402. 1.) közöl, egy szó sincs arról, hogy a nemesek tartoznának tizedet fizetni, hanem azt mondja a király, hogy a szepesi földön laki") kutyapeczérek, madarászok vagy más állapotú emberek (seu alterius conditionis homines) a tizedfizetés dolgában nem különbözhetvén azon földnek többi lakosaitól : ennélfogva a prépostságnak járó tized megadásától a Batiz testvére Miklós kutyapeczér jobbágyai sem lehetnek szabadok. Szerk.