Századok – 1900

Történeti irodalom - Kršnjavi; Izidor: Zur Historia Salonitana des Thomas Archidiaconus von Spalato. Studie I–V. ism. P. Gy. 924

TORTENHTI IRODALOM. 933 a kúria követeléseiben a legmerészebb volt, mikor a magyar trónon Kálmán, tehát az a magyar király ült. ki legjobban felfogta, méltányolta, követte az egyház akkori igényeit, hogy akkor — mondom ha lett volna arra valami legkisebb jogalap — a kúria, mely kevéssel előbb, még Szent István felajánlásából is fenhatóságot próbált deriválni Magyarországra, világos jogát ne követelte volna. Magyarország viszonyát Horvátországhoz egyébiránt már több mint kétszáz évvel ezelőtt, helyesen definiálta a világos fejű horvát Lucius: »Colomannum Croatos pro subditis regni Hungáriáé habuisse» (Kálmán a horvátokat Magyarország alattvalóinak tekinté de, sietünk megjegyezni, nem jogtalan alattvalóinak, s ilykép még a História Salonitana pactumában is — bár magában véve koholmány — van valami igazság, mint Pauler Gyula is elismeri.2) Ez azonban nem áll a mai Horvátország magvára, Zágráb vidékére, a régi Szlavóniára, Tótországra, mely Magyarországnak csak olyan része volt, mint Erdélyország, uralkodóit — mint a Nagy Lajos korabeli zágrábi krónikából látjuk — Almostól, Árpádtól számítá, s ügyet sem vetett arra, hogy László vagy Kálmán Dalmát-Horvátország királyaivá lettek. Ennek helyzetével Krsnjavi Izidor nem igen foglalkozik, csak egyes odavetett megjegyzésével, pl. hogy a zágrábi püspökség alapítása horvát királyi cselekmény volt,3) árulja el, hogy ebben a pontban nem akar szembeszállni az uralkodó horvát felfogással. A horvátoknak ez unwissenschaftlich felfogása egyébiránt megmagyarázható. Primitiv tudás és politikai elfogultság szokott az ilyennek anyja lenni, s volt minálunk is. Az újabb politikai alakulás, mely szilárd alapra fektette Horvátország legtöbb követelését, mindinkább feleslegessé fogja tenni, hogy politikai szempontból a tévesen felfogott múlthoz folyamodjanak. Az a sokféle derék dolgozat, melyet ma már a horvát történeti irodalom fel tud mutatni, oly szellem, oly tudás terjedésére vall. mely mindinkább ki fog bontakozni a régibb, kritikátlan hiszékenységből, mint kibontakozott már, de csakis a legeslegújabb időben, a magyar irodalom, s e kibontakozás egyik biztató jelét kell látnunk Krsnjavi Izidor jelen művében. Sok, nagyon sok ragad még rajta a mult előítéleteiből ; de az is kétségtelen, hogy a horvátok közül eddig talán senki sem tett oly merész lépést előre a kritikai objectiv irányban, mint ő. Kíváncsiak vagyunk, mikor fogja valaki ebben utolérni. P. GY. 3) Schwandtner : SS. EB. Hung. III. 181. 1. s) A Magyar nemzet Tört. I. 200, 201. 11. ») Id. h. 29. 1. 60*