Századok – 1900

Történeti irodalom - Kršnjavi; Izidor: Zur Historia Salonitana des Thomas Archidiaconus von Spalato. Studie I–V. ism. P. Gy. 924

TÖRTÉNETI IRODALOM. 927 Abhandlungen zur Herrschaft gebracht wurde« ; vagyis : Oly államjog! vagy nemzetközi szerződésnek és választásnak vitatása. melyet nem lehet bebizonyítani, inkább megerősíti a magyar történetírók hamis véleményét Horvátország meghódításáról, úgy, hogy az majdnem minden, nemcsak magyar történeti műben, értekezésben uralkodóvá lett. - Eljárása tételének bebizonyításában azonban sajátságos; inkább elmés, mint tudományos. Ellentétet lát spalatoi Tamás és az »älteste ungarische Berichterstatter« vagyis a bécsi Képes s a többi későbbi magyar krónika elbeszélésének írója közt. Spalatoi Tamás szerint Szent László egy horvát úr hívására jött és elfoglalt minden földet a Drávától a Gozdig vagyis a mai Kapelláig : »occupavit totam terram a Dravo fluvio usque ad Alpes, que dicuntur ferree, nullo obice resistente.« Ezt Tamás esperes — Krsnjavi Izidor szerint - azért írta, mert olasz volt, gyűlölte a magyart, horvátot, és hajlott Yelenczéhez, melynek törekvése mindig az volt, hogy a magyar királyok fellépését Horvát-Dalmátországban erőszakosnak, törvénytelennek (gewaltthätig, illegitim) tüntesse fel. Ellenben - folytatjuk Kránjavi Izidor okoskodását - a »legrégibb« magyar forrás szerint László király örökösödés útján jutott Horvát-Dalmátország birtokába, mert ez ország Zvonimir halála után özvegyére, és általa az özvegy testvérére, Zvonimir sógorára, László királyra szállott.1) Nem vitatkozunk itt a szerzővel, vájjon az idézte forrás csakugyan a legrégibb-e? Nem-e csak későbbi kiczifrázása a történetnek abból a korból, mikor László király már szent volt, és minden tettében - ha volt rá szükség, ha nem volt már a kegyes, a keresztény hit szemében semmiféle kifogás alá sem eshető embernek szerették feltüntetni? — ez nagyon messze vezetne a szerző úrral szemben, kinek ismerete a magyar források elemeiről Huber Alfonz nem kifogástalan, és Kaindl Bajmond nagyon is sok kifogás alá eső, sőt jobbára felette gyarló dolgozatain alapszik.2

) Azt sem kérdezzük : micsoda jogra gondol, mikor a »nach mittelalterlichem Staatsrechte woblbegrúndete Erbrecht der Wittwe Zvonimirs und ihres Bruders Ladislaus «-ról, Zvonimir özvegyének és László testvérének a középkori jogban erősen gyökerező örökségi jogáról beszél ? 3) ámbár nekünk ilyenről — talán pirulnunk kell érte ? — nincs tudomásunk ; hanem csak a kérdés lényegét tartván szem előtt: meghódították-e a magyar királyok Horvát-Dalmátországot, vagy nem ? *) Id. h. 21—23. 11. a) Id. h. 33. 1. ή Id. h. 22. 1. · -