Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 905

nagy lajos első hadjárata velencze eli,en. 909 fokozott, gyűlt egybe nov. 25-én védszentje, szent Chrysogonus templomában a nép. Miklós érsek tartotta az ünnepi szent misét és ő mondott predikácziót is, fölmutatván azt a zászlót, melyet a magyar király küldött a városnak hűsége jelképeűl. Mise után az egész clerus teljes egyházi, ünnepi díszben körmenetet járt, hymnusokat és zsoltárokat énekelve. Majd meg a piaczon ünnepélyesen felvonták a lobogót egy csaknem tizenegy lábnyi magas póznára. A megható jelenet és Lajos király ajándéka új lelket öntött a polgárokba ; újra viszhangzott a város a harsona, zene és énekszótól. Még az na]) este kisebbszerü összeütközés is volt az ostromlók és ostromlottak közt, melyben a záraiak újult erővel küzdöttek.1

) November végén Humbert viennei dauphin, ki akkor a szentföldre ment, iparkodott békét szerezni a küzdő felek közt, de jóakaratú fáradozása kárba veszett. Elment ugyan két gályájával a velenczeiek favárához s Zárából kéretett magához követeket, sőt azt is kivitte, hogy egy napi fegyverszünetet kötöttek a velenczei vezérek és biztosok Zárával ; de mindez eredménytelen igyekezet volt. A záraiak kijelentették, hogy ők a magyar király alattvalói ; a velenczeieknek tehát, ha bókét akarnak, a magyar királylyal kell azt megkötniük. A dauphint jóindulatáért gazdagon megajándékozták a polgárok, azután visszatértek a városba.2) Zára ellentállását, bátorságát, reménykedését még mindig nem voltak képesek megtörni az ostromlók. A magyar sereg megvesztegetésével, az egész környék elpusztításával sem értek czélt. A signoria haragudott is ezért és lanyhaságot vetett a biztosok és vezérek szemére. Egész lajstromát a mulasztásoknak sorolta fel. A záraiak elhajtották a nonaiak barmait, követet küldtek a magyar királyhoz. Mindezt nem tehették volna, ha a vezérek kellő vigyázattal élnek. A második favárat sem építették fel, melyhez pedig a szükséges anyagot már megkapták. De a legnagyobb hiba, mely leginkább gyújtotta, haragra a velenczei tanácsot, az volt, hogy a vezérek szóba álltak a viennei dauphinnal és egy napi fegyverszünetet adtak a záraiaknak. Ez alatt az egy nap alatt a záraiak kijöhettek a városból, a velenczeiek bemehettek, a berezeg követei jártak Zárában, s a velenczei vezérek és biztosok maguk is elmentek a dauphinlioz. Ezért nagyon neheztelt a signoria; nem tudta megbocsátani a kudarezot, melyet Zára elutasító válasza miatt vallott.3) Anonymus, I. 24. 2) Anonymus, I. 25—27. 3) Anjoukori dipl. Emi. II. 121. 1.