Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 905

908 domanovszky sándor és vértes y jenő. Mialatt a két fél így készülődött egymás ellen, november elején már közeledett a magyar sereg István bosnyák bán és Miklós egész Szlavónia bánja vezetése alatt, s a hóna]} 6-án már tábort is ütött, noha még elég távol Zárától. A záraiak követeket küldtek a táborba : Georgi Ferenczet és Grubogna Pált. majd pár nappal később ismét Fanfogna Cernét és Galleto Mihályt, hogy siettessék a vezéreket; de hiába, máiakkorára ott jártak a velenczeiek is.1) A signoria, hogy békés úton nem sikerült a dolgot elintézni, minden eszközzel dolgozott, vassal és aranynyal egyaránt. Canalihoz parancs ment, hogy zárja el a magyar seregtől az élelmet;8

) de ennél még többet használt a csillogó velenczei arany, melyért a nemes bánok eladták magokat. Nem a hazáért s királyukért küzdöttek ezek az urak : a kötelesség is csak akkor volt szent előttük, lia érdekeikkel egyezett. Zára hiába küldte követeit a bánokhoz, azoknak mindenre volt kifogásuk : akkora haderő van a velenczei favárban, hogy ha kétannyi seregök volna is, mégis veszélyes lenne támadniok. Visszatértek a nélkül, hogy megkísérlették volna az ostromlókat megtámadni.3

) A signoria tüstént elismerését fejezte ki kapitányainak és biztosainak ügyességökért, hogy a magyar sereget megvesztegették és visszavonulásra bírták.4

) Zárából pedig újra követek siettek a királyhoz. A kétségbeesett polgárok nem feledkeztek meg Lajos király igéi étéről, hogy ha szükséges leszen, személyesen is eljön. Mintha a magyar seregek visszavonulása új erőt öntött volna az ostromlók ereibe, oly ádázul támadták a várost. Ki akarták használni a záraiak vigasztalan helyzetét, a mint azt a signoria utasításban hagyta meg nekik,5

) hogy a város reményét vesztve, kegyelemre adja meg magát. Köröskörűi irgalmatlan dúlást vittek végbe: legázolták a földeket, kivágták az olajfaligeteket, kiszaggatták a szőllőtőkéket, kiirtották a gyümölcsösöket.6

) Velencze nem is tartott ekkor már semmitől, még Dusán István szerb király segítségével sem kívánt élni; hitte, hogy úgy sem tart már sokáig a lázadás.7

) De Zárában az ijedséget csakhamar öröm váltotta fel. A középkor igaz áhítatával, a mit a szorongatott helyzet ') Anonymus, I. 23. — Anjoukori dipl. Emi. II. 121. 1. 3) Anjoukori dipl. Emi. II. 118. 1. ή Anonymus, I. 23. ') Anjoukori dipl. Emi. II. 119. 1. 5) ü. ο. II. 113. 115. 1. 6) Anonymus, I. 23. ') Anjoukori dipl. Emi. II. 119. 1.