Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

896 angyal dávid. Különben Stepney bécsi követségének napjai ineg voltak számlálva. Már 1705 novemberében megígérte Marlborough Wratislawnak, bogy Stepneyt áthelyezteti Bécsből valahová ; nem akarta rögtön teljesíteni az ígéretet, hogy meg ne sértse a követet, de 1706 szeptemberben távoznia kellett Stepneynek Bécsből, honnan levélben búcsúzott Rákóczitól, rendelkezésére bocsátva további szolgálatait.1) Nagyon igaza volt Rákóczinak, midőn Marlboroughnak 1706 julius végén azt írta, hogy az ő diadalai elnyomják Magyarországot. Az angolok sajnálták is dicső fegyvertényeiknek ezt a hatását. Anna királyné októberben válaszolva Rákóczi levelére megígérte, hogy Stepnev utódja id fogja fejezni a királyné jóindulatát a magyar nemzet és Rákóczi iránt s azon lesz, hogy újra megindítsa a tárgyalásokat.2) Könnyű volt ezt mondani, de az udvar nem akarta ismételni az alkudozást. Bruyninx, a ki az angol követ megérkeztéig a közbenjáró hatalmak nevében új életre próbálta kelteni a nagyszombati tárgyalásokat, Okolicsányi Pált küldötte Rákóczihoz és Bercsényihez. Azt kapta válaszúi, hogy Rákóczi három sarkalatos pontnak követelésétől el nem állhat. Az egyik a hatalmak kezessége, a másik Erdély függetlensége, s a harmadik az idegen katonaság kivitele. Ε pontok előzetes biztosítékai volnának oly tárgyalásnak, mely bizonyára békekötésen végződnék. Bruyninx Németalföld és Anglia nevében tudatta a miniszterekkel az előzetes biztosítékokat. 1706 deczember 28-án a titkos tanács visszautasította Rákóczi pontjait s Salm herczeg e visszautasítás ridegségét még fokozni akarta, midőn felszólította a hollandi követet, hogy ne válaszoljon Rákóczi levelére. Bruyninx azonban 1707 január 2-ikán az udvar tagadó válaszát udvarias levélben tudatta Rákóczival, nem akarván útját vágni a békés törekvéseknek. Rákóczi azonban az udvarias fordulatok alatt is érezte a visszautasítást. Bruyninx levele következtében került a rozsnyói országtanács január 15-iki ülésének napirendjére az a kérdés, vájjon tanácsos-e »elkövetni az ausztriai dominium abrenunciatióját ?« 3) >) Coxe : Marlborough 498 1. Simonyi Ernő, III. 240. Stepneyről, a magyarok e nemes lelkű barátjáról, lelkes szavakban emlékszik meg Thaly id. munkájában. L. még Lánczy Gyula értekezését Széchenyiről. Századok, 1882. és Acsády id. m. Simonyi Ernő III. 166, 253. 11. 3) Thaly Kálmán : Az ónodi országgyűlés történetéhez. (Századok, 1896.)