Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873

erdély politikai érintkezése angijával. 895] Már pedig ebbe a meghosszabbításba vetették a közbenjárók minden reményöket, és az utolsó perczben minden erejöket megfeszítették annak elérése végett. Λ császáriak azonban kijelentették, liogy csak akkor lehetne szó erről, ha a magyarok lemondanak az erdélyi önállóság követeléséről. Mert az udvar ez országot előbbi állapotába kívánja visszahelyezni. Ennél jobb választ az udvar nem akart adni, noha a közbenjárók megígérték, hogy Rákóczi julius 24-ére átadja megjegyzéseit a julius 12-ikén átvett pontokra.1) Ez volt a vége a közbenjáró hatalmak hosszas fáradozásának. Stepney a legerősebb megbotránkozás hangján beszélt az udvar makacsságáról, liosszül esett neki a tudat, hogy éveken át eredménytelenül fáradozott s még jobban fájt lelkének az a gondolat, hogy az udvar el akarja tiporni a magyar szabadságot s vele együtt a magyar protestánsokat. Az udvarnál, úgymond, Hobbes elve uralkodik, mely szerint minden jog a hatalmon alapszik. Még saját kormányát is hibáztatta az angol követ, mert nem támogatta felszólalásaival a közbenjárók munkáját. Sőt, a közbenjárók augusztus elseji fogadtatása alkalmával Stepney a közbenjárók nevében a császár előtt kijelentette, hogy a magyarok akarták a békét s ép akkor kellett félbeszakadni a tárgyalásoknak, mikor a siker igen valószínű volt.2) Ez a beszéd a nyilvánosság elé került, és nálunk, Svájczban s Angliában sokan olvasták és helyeselték. A nagyszombati alku felbontása, különösen Londonban keltett nagy megütközést. Eákóczinak Anna királynéhoz írt levele, melyben a fejedelem sajnálatát fejezte ki azon, hogy a királyné s az ő jó akarata kárba veszett, másolatokban nagyon el volt terjedve. Grodolpliin, Gallas grófot, a londoni császári követet a királyné tanácsosainak gyűlésébe hívta s ott szemére hányta az udvar türelmetlenségét, mely megakadályozta a magyar fegyverszünet meghosszabbítását. Gallas azzal védekezett, hogy a császár nem mondhatott le Erdélyről. Stepney találó megjegyzése szerint e szemrehányások már elkéstek 1706 augusztusában, nagyobb hatásuk lett volna a selmeczi értekezlet alatt és után.3) *) Thaly : Arch. Bak. I. oszt. Y. k. 149, 150. 11. Hist, des Bév. de Hongrie, IV. 53—67. 11. — Simonyi III. 113—170. 11. a) Simonyi Ernő III. 172 —181, 265. 11. A nagyszombati tárgyalások történetét igen alaposan és minden részletre kiterjedő figyelemmel Thaly Kálmáu beszéli el. (Bercsényi család története III. k. 451—802. II.) Stepney beszédének egykorú magyar fordítását is közli Thaly a. o. 790. 1. 3) Klopp : Fall des Hanses Stuart. Bd. XII. 183. és Simonyi Ernő III. 225. 1.