Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873
876 ANGYAL· DÁVID. februári felhatalmazása alapján, melyben Anna királyné a megtévesztett, a ravasz emberektől félrevezetett alattvalókról beszélt, a kik jogaik megsértésének ürügye alatt megtámadták törvényes királyukat. Bruyninx ezt a felhatalmazást nem merte megmutatni Bercsényinek, s Stepney is jónak látta arra kérni kormányát, hogy üj levelet küldjenek, és hagyják ki abból a sértő szavakat.1) Ezt az új megbízást még nem ismerték a gyöngyösi értekezlet tagjai. (1704. márcz. 17—28.) Itt Bákóczi hívei hevesen tiltakoztak az angol és hollandi követek ellen, kik leveleikben vazallusoknak nevezték őket és meghódolásukat emlegették. Különben a fölkelők nem elégedtek meg az egyszerű közbenjárással, hanem kezességet követeltek, a minő királyok és szabad országok szerződéseit szokta megszilárdítani. De Anglia és Hollandia helyett Lengyel- és Svédország kezességét kívánták.2 ) Visa és Okolicsányi, Széchenyi biztosai, a kik e válaszszal április 10-én érkeztek Bécsbe, arról értesítették Stepneyt, hogy a fölkelők hajlandók elfogadni a tengeri hatalmak közbenjárását, noha kezességöket nem akarják. Kettős aggodalom foglalkoztatta most Stepneyt. Az egyik az volt, hogy lehetséges lesz-e a közbenjárást kezesség színében elfogadtatni a magyarokkal, a másik meg az, hogy mi módon veheti rá a győzelmeik miatt elbizakodott császáriakat az alkudozás fonalának felvételére. Már-már azt hitte, hogy elszakadt a fonál, de Eugen herczeg április 22-én végre megadta a választ a gyöngyösi izenetre az érsek biztosainak utasításában. Ε válaszban arra figyelmezteti a fölkelőket, hogy a kezességnek nincs értelme, s hogy különösen 'a svéd és lengyel kezesség nem is lehetséges, de lia már annyira ragaszkodnak a jelentés nélküli névhez, fogadják el egyelőre a két tengeri hatalom ünnepies közbenjárását; a két hatalom megbízottjai majd módját ejtik valamely formának, melyben a felek megnyugodhatnak. Észrevehetjük e fordulatokon Stepney fejtegetésének hatását.3) *) Simonyi Ernő I. 122, 131, 220. 11. 2) Miller: Epistolae I. 131, 142. 11. Thaly : Bercsényi család története, III. 134. 1. 3) Simonyi Ernő I. 230—245. 11. Miller : Epistolae, I. 219. 1. — 1704 április 19-én Bercsényi is azt hitte, hogy a bécsiek már igen büszkék. . . s már örülnek, hogy nem acceptáltuk. . . tractalis mediatióját az hollandnsnak. Thaly : Archívum Bákoczianum, I. oszt. IV. 13. 1.
