Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - V. bef. közl. 873
874 ANGYAL· DÁVID. lelkesedtek e gondolatért. Nagyon kényes dolognak tartották az idegen hatalmak beavatkozását a fejedelemnek és alattvalóinak viszonyába s attól tartottak, hogy valami csorba esik ez úton a császár tekintélyén. Növelte ez aggodalmat Goëss, a császár hágai követe, ki 1704 elején arra intette az udvart, hogy vigyázzon Angliára és Hollandiára, mert nem egészen megbízhatók.1) De az udvar nem válaszolhatott merev tagadással a szövetségesek ajánlataira, annál kevésbbé, mert az idegen hatalmak közbenjárásának gondolatát másfelől is reá kényszerítették. Széchenyi Pál, a kalocsai érsek, a felkelés vezetőivel tanácskozván, arra a meggyőződésre jutott, hogy Rákóczi és hívei nem kötnek békét, hacsak idegen hatalmak nem vállalnak kezességet a feltételek teljesítéséért. Ugyan hiában mondotta Esterházy nádor példátlan és illetlen dolognak, hogy a vazallusok fejedelmökkel alkudozva, idegen hatalmak kezességében keressenek megnyugvást. Sokkal mélyebben gyökerezett a felkelők bizalmatlansága az udvarral kötött szerződésekellen, semhogy erről a kezességről lemondottak volna. A svéd királyt, Poroszországot, Lengyelországot és Yelenczét emlegették kezesekűl.2 ) A kezesség gondolata még kellemetlenebb volt az udvarra, mint a közbenjárásé. De mivel a katonai s pénzügyi helyzet okvetetlenül megkívánta a magyarokkal való alkudozást, az udvarnak tennie kellett olyas valamit, a mi előzékenységnek látszott a szövetségesek és a magyarok irányában. Az 1704 február 23-ikán tartott ministeri conferentián. melyre Bruyninx és Stepney is meg voltak híva, Harrach gróf kijelentette, hogy a császár elfogadja a két hatalom közbenjárását, csak azt szeretné tudni, hogy minő módszerrel fognak élni a követek megbízóik akaratának végrehajtásában. Bruyninx megnyugtatta a conferentiát azzal, hogy a közbenjárók a császár tetszése szerint fognak eljárni.3) Úgy is volt. Bruyninx és W bit. wort h nem Rákóczihoz fordultak, hanem Bercsényitől kértek útlevelet Bruyninx számára. így óhajtották az osztrák ministerek, mert Rákóczinak nem akarták megadni a fejedelmi czímet. és remélték, hogy Bercsényit Ígéretekkel elszakítván Rákóczitól, hamarabb elérik Simonyi E. ici. h. 1. 88—103. 11. és Feldzüge des Prinzen Engen von Savoyen. I. Serie. Bd. VI. 17. 1. 2) Histoire des Kév. de Hongrie. Τ. Π. 124, 141. 11. Miller : Epistolae Archiep. Széchenyi, I. 89, 118. 11. 3) Simonyi Ernő id. h. I. 148—9. 11.
