Századok – 1900

Tárcza - Mihalovits Ede: A katholikus predikáczió története Magyarországon 846

TÁRCZA. ban maradt fen. a hol 1879-ben, társulatunk maros-vásárhelyi vidéki kirándulása alkalmával került napfényre. A becses nyomtatvány szerzőjének életéről és származásáról keveset tudunk. Horánvi említi, hogy a Hess-féle budai krónika egyik példányában, valószínűleg Oláh Miklós érsektől feljegyezve, azt az adatot találta, hogy János, a mohácsi csatában elesett Péter verőczei főispán fia. nádorrá választatott. Gergely nevű testvére pedig a római Monte Celio hegyen a magyar szerzetesek feje lett s mint író is működött. A feljegyzés első része Alsólendvai Bánffy Jánosra illik, a ki János király alatt csakugyan viselte a nádori méltóságot, ámde ezen Bánffy János atyja nem Péter, hanem Miklós volt, Gergely nevű testvéréről pedig eddigelé nincs tudomásunk. Coelius származásának kérdése tehát még tisztázandó. Dézsi Lajos a zsélyi (nem zséllyei) levéltárnak az alsólendvai Bánffyakra vonatkozó okirataiból vár e részben világosságot. De addig is mindenesetre hasznos munkát végzett a Regulák közrebocsátásával, és pedig nemcsak bibliographiai, hanem nyelvtörténeti szempontból is. mert Coelius fordításának nyelvi anyagát, mely ezideig még feldolgozatlan. könnyen hozzáférhetővé tette. Az értekező függelékképen Coelius Gergelynek Simontornyai Gergelylyel váltott néhány levelét is közli, s végűi kimerítő szómutatót csatol a Regulák magyar fordításához. A KATHOLIKUS PREDIKÁCZIÓ TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON. A budapesti királyi tudomány-egyetem theologiai kara már 1874-ben hirdetett pályázatot a Horváth-féle alapból a magyar katholikus predikáczió történetének megírására, de a pályázat akkor eredménytelen maradt. A pályakérdés 1898-ban újra kitűzetvén, a jutalmat dr. Milialovics Ede nyitrai theologiai tanár nyerte el az említett czím alatt írt munkájával, melynek most első kötete került ki a sajtó alól. Ε kötet a keresztyénség behozatalától a Pázmány Péter koráig terjedő időt öleli fel. A szerző, feladata czéljához és természetéhez képest, munkája tervezetében és felosztásában az egyház külső történetéhez alkalmazkodik ; felfogás tekintetében is a predikácziót nem mint az irodalom egy részét, mint irodalmi műfajt, hanem mint egyházi intézményt, mint az egyház belső életének egyik nyilvánulását tárgyalja ; ennélfogva tulajdonképeni irodalmi, nyelvészeti vagy aesthetikai fejtegetésekbe nem bocsátkozik ; mindamellett művének, melyben a kiválóbb szónokoknál azok életrajzára is kiterjeszkedik, a magyar nyelvű predikácziókat. predikácziós códexeket egyenként ismerteti : kétségkívül irodalomtörténeti, sőt az egyes korszakok vallási állapotának rajzában általánosabb érdeke is van. A második kötet megjelenésével, a mi valószínűleg még ebben az évben várható, az egész munkát bővebben fogjuk méltatni.