Századok – 1900

Történeti irodalom - Ábrányi Kornél: A magyar zene a XIX. században. Ism. Kereszty István 819

822 TÖRTÉNETI IRODALOM. 822 De uaég súlyosabb beszámítás alá esik az, hogy zenei életünknek sok megörökíteni való eseményét is, a mi nincsen épen egyetlen névhez kötve, hallgatással mellőzi a vaskos könyv szerzője, pedig az ő eddigi tekintélye, valamint müve terjedelme és felsőbb támogatással megjelenése a munkát páratlan forrásmű színével ruházzák fel. Az első magyarúl énekelt operát, Pikkó herczeg-et nem említi ; a budapesti filharmóniai társulatot, a vidéki hasonló társulatoknak s egyáltalán a vidéknek mennyi idealismussal ápolt! — zenei életét csak íígy figyelmen kívül hagyja, mint a népdalgyűjtés vagy a kamarazene, az operai irányok (Wagnerizmus stb.) és e műfaj terjedése, a hazai zeneoktatás és az egyetemi tanszék, meg sok más jelenség történetét. Xem győzöm előszámlálni mulasztásait : a 80-as, 90-es években oly hatalmas Budapesti zenekedvelők egyesülete csak futólag, egy-két hangversenye révén van fölemlítve; Erkel Ferencz művein kívül a hazai dalműszerzők operáinak czímét szinte mind elhallgatja ; zenei irodalmunkról (Bartay András: Művészeti vezér; Gály János: A' musika tudománya; Verseghy: Rövid értekezések a musikáról; Magyar Aglája; Csillagh Károly 1866-ban németül írt zene-aesthetikája stb.) semmit sem tud; s a hogyan Benza Idával, — futtában említve nevét s megjegyezve, hogy ő volt századunk legnagyobb drámai énekesnője, — azonképen jár el sok más nagyságunkkal is. Ilyen mulasztások mellett — a melyeknek korántsem adtam kimerítő jegyzékét — valósággal elenyésző csekélységek az olyan tévedések, a minő pl. az, hogy Balassa Bálint »dalnokrend« tagja volt; hogy Liszt Ferencz levelezése két kötetben jelent meg <hét kötet helyett); hogy Deák Ferencz 1876 márcziusában halt meg (január helyett); hogy »Bánk bán« 1862-ben került színre (1861 helyett); hogy az első magyarnyelvű zongoraiskolát Gáti Zoltán írta (István helyett) ; Benkő Kálmán az operai karnagy < Henrik helyett) stb. Látnivaló, hogy Ábrányi főműve, tizenkettedik könyve, nagyon csonka. A mitói Vénus is az; de a mennyi megvan belőle, az tökéletes. Ábrányi kultúrtörténeti műve azonban a tudományt szolgálván, nem szépsége felől lehet szó - - Ítéleteiben nem tökéletes. Külön fejezeteket szentel egyik-másik ipari, kereskedelmi vállalatnak; olyannak is, a melynek termékei eddig nem váltak be; ünnepel olyan zeneszerzőket, a kik sem tartalom, érték, sem népszerűség dolgában nem ütik meg a mértéket; érdemes zenekritikusokat elhallgat, míg másokat halhatatlanít, a kiknek szereplése nyilvánvalóan illetéktelen; a színházi intendánsok művészetromboló »Caesarenwahnsinn«-