Századok – 1900

Történeti irodalom - Ábrányi Kornél: A magyar zene a XIX. században. Ism. Kereszty István 819

TÖRTÉNETI IRODALOM. 821 fejezetének czíme: Elnémulás. A lethargia után lassanként visszatérő életjelenségekkel csakugyan új korszak kezdődött; de hogy az ilyen fejezeteknek, mint : Az 50-es évtized, Az ΰΟ-es évtized második fele, A (iO-as évtized második fele, s így tovább, mi ad jogosultságot, mikor az események korántsem lustrumok vagy a decenniumok kerek száma szerint következnek be, — azt csak akkor sejtettem, mikor észrevettem, hogy a terjedelmes könyv kerek száz fejezetből áll. Ez a felosztás azonban nem lehet komoly mű czélja. Százéves kultúrtörténet szerves egészét önkényesen szétdarabolni, Erkelnek majdnem minden operájáról külön fejezetet írni, s ezeket a különféle lustrumok szerint egymástól messzire szétszórni, az Országos daláregyesület dolgaival nyolcz vagy kilencz önálló s egymástól távoleső fejezetben foglalkozni, vagy — a mi ennek niegfordítottja — a millenniumi országos dal- és zene-ünnepély czíme alá tízféle, oda sem tartozó dolgokat egybefoglalni — képtelenség. Szinte kétségbeejtő, hogy nincs a könyvnek legalább névmutatója; pedig több mint 1100 név fordúl elő benne, s hogy csak egyetlen példát hozzak fel : a nagytehetségű, de nem szerepelgető Zimay Lászlóé 25 különböző lapon !1 ) Ennél a pontnál térhetek át Ábrányi felületességének, munkája elhamarkodottságának másik bizonyítékára : az anyag hiányosságára. Legalább is ötven jelentékeny név hiányzik Ábrányi könyvéből. Meg sincs említve, többek közt a hírneves Nemessányi Samu, a ki remek vonóshangszereket készített; P. Thewreick Emil, a ki három alapvető, bár kisebb terjedelmű könyvével kiszámíthatatlan hasznos szolgálatot tett a magyar zenének; Antolik Károly, a felfedező akusztikus; Verseghy ; Hofecker Imre. kinek nagyszámú kézikönyvei a zenének, főleg a mienknek, tiszteletet érdemlő tágkörű és beható ismeretét közvetítik: a korán elhunyt Lenz Rezső hegedűművész ; világhírű énekeseink közül Gerster Etelka és Berta. Human Alexa. Vidmár Erzsi, Hajós Zsigmond ; zeneszerzőink sorából a népszerű »Kunok« komponistája Császár (Kaiser) György ; a kevéssé ismert, de épen azért megismertetését joggal váró Emmerth Henrik; a külföldön felkarolt Kéler Béla; az elzüllött Pokorny Ferencz, e lángelméjű egri egyházi-zeneköltő ; a Baltimoreba emigrált Szemelényi Ernő hegedűművész, egykor a »Honderű« munkatársa, és még számosan, a kiknek puszta nevével nem untathatom az olvasót. ') A mű gondos átolvasásával egybekötöttem a névmutató megszerkesztését ; rajta leszek, hogy hozzáférhetővé tegyem. Κ. I. •53*