Századok – 1900

Értekezések - VÉRTESY JENŐ: L. Domanovszky Sándor alatt - 778

NAGY LAJOS ELSŐ HADJÁRATA VELENCZE ELLEN. 791 sem szépíti a dolgot, hogy a város feladása után bevonuló velenezei sereget a nép mily örömmel fogadta. Ezzel a képpel, a velenczeiek bevonulásán ujjongó tömeg képével, azonban mégsem tudja művét bezárni ; hozzáfüggeszt még egy fejezetet a következményekről, hogy rámutasson a velenczeiek kétszínű, hitszegő eljárására és kegyetlen vérengzésére. A záraiaknak a magyar király iránt tanúsított hűségével szembeállítja a győztes köztársaság hitszegését. Ez az az erkölcsi tanulság, melyet az ostrom történetéből le akar vonni. Nunqiiam credas inimico reconciliato ! Az író rokonszenve honfitársai iránt véges végig kiérzik művéből; mikor megrója őket, akkor is az írás szerint nagyon fenyít, mert nagyon szeret. Rokonszenvének tudhatók be túlzásai a számarányokban. Hihetetlenül túlozza az ellenség veszteségeit, hogy annál nagyobb fény essék a záraiak hősiességére. A számbeli pontatlanság, a szertelen túlzás azonban oly hiba, a melyben csaknem minden középkori történetíró szenved. A krónika gondosan van írva s igen szép részleteket tartalmaz. A szemlélő mesteri megfigyelésével találkozunk, a hogy elénk állítja a záraiak hangulatát mozzanatról mozzanatra mindvégig. Több helyen szónoki lendületet vesz, s az író ismételten kiesik a tárgyilagos megfigyelő szerepéből és maga is szót emel. Nemcsak a tények egyszerű felsorolásához tartja magát, hanem a saját ítéletét és véleményét sem mulasztja el hangoztatni. Az elkeseredett önvédelmet, a záraiak ujjongását a fölmentő sereg láttái-a, azután a mardosó éhséget, a kétségbeesést és végűi a bukást mesterien rajzolt képekben állítja elénk, mi által eleven, pezsgő életet varázsol a holt betűkbe. Adatait egyaránt igazolják a többi krónikák lakonikus leírásai és — a mi fontosabb az egykorú oklevelek, a velenezei signoria levelezése Dalmácziával, a horvát kényurakkal, s a dalmácziai biztosok Velenczébe küldött jelentései. Hitelessége, objektivitása, mesteri leírásai, a hangulat változásának élénk ecsetelése, elsőrangú kútfővé teszik az Anonymus művét, melynek nemcsak száraz históriai, hanem irodalmi értéke is van. Az író mint már említettük ismeretlen. Hogy papi renden volt, az kétségtelen. A szép classicus stylus és kifejezések, és a sűrűn alkalmazott görög szavak nagyműveltségű humanistára vallanak. A vallásos kornak megfelelően mindent Isten akaratának tulajdonít; a győzelem is tőle ered, s a vereség, baj, szintén Isten büntetése. Nem lehetetlen, hogy