Századok – 1900

Történeti irodalom - Kis Bálint: Az erdélyi szászság multja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Ism. D. F. 732

734 TÖRTÉNETI IRODALOM. 734 -e birtokoknak, nem is Szeben városa, a plébánia kegyura, lianem a hét szék. Maga Kercz, a monostor székhelye, azonban Szebené maradt. Ε változás jogi alapjára nézve a fenmaradt oklevelek nem nyújtván tájékoztatást, a szerző azt véli, hogy az a szászság közönségének egyoldalii határozatából történt. A szász közvagyont illetőleg bővebben foglalkozik még a muuka a liét bírák jószágát képező Szelistye-székkel, azután röviden megemlíti az összes királvföld közös vagyonát, melyhez az u. n. egyetemi pénztár ingó vagyona (ez a szász szckok és vidékek évenkinti hozzájárulásából s a hét bírák pénztárának azon feleslegéből alakult, mely a hozzátartozó nyolez szék évi jutalékán felül fenmaradt) s az 1765 ápr. 1-től kezdve 99 évre inscribált fogarasi uradalom tartozott. A következő szakaszban a szász közvagyonnak a nemzeti fejedelmek korában való történetével foglalkozik a szerző. Sajnos, hogy magáról a vagyoni administratióról igen keveset közöl; csak röviden említi annak az általános közigazgatással való összeszövődését. Egyébiránt érdekesen czáfolja meg a szász közönség 1852-iki felségfolyamodványának azt az állítását, mely e korszakot, mint a szászok történetének legszomorúbb periódusát említi. Ellenkezőleg, mind vagyonilag, mind jogilag gyarapodott a szászság a nemzeti fejedelmek alatt. Ekkor tette rá kezét a hét szék a szebeni prépostsági és kerczi apátsági javakra, ekkor szerezték meg a törcsvári uradalmat, ez időben sikerült az annektált birtokokon földesúri jogokat érvényesíteniük ; s jóllehet a háborús világ csapásai nem hagyták őket sem érintetlenül, viszont nem egyszer tapasztalták a fejedelmek meglepő jóindulatát. Báthori Gábor elfoglalta ugyan Szebent és javait a Kendi-féle összeesküvés következtében, de Bethlen Grábor már 1613-ban visszaadta azokat; a Gottmeisterféle zendülés alkalmából a szebeniek által 1646-ban kárpótlásúl átengedett birtokokat pedig Apaffy bocsátotta vissza 1661-ben. Adójuk, noha folyton súlyosbodott, a Habsburg-korszak terheihez képest még mindig csekély volt, s még ezt is megkönnyítette reájuk nézve az, hogy sikerült e teherhez való hozzájárulásba vármegyei területen fekvő birtokaikat is bevonniok. Jogi tekintetben szintén kedvező volt reájuk nézve e korszak. 1583-ban kapják Báthori Istvántól a statútumokat ; vagyoni önkormányzatuk ekkor még úgyszólván korlátlan. Sokkal nehezebb időket ért a szászság Erdélynek a Habsburg-ház uralma alá jutása után. Joggal nevezi a szerző .a történelem iróniájának, hogy minden oly esemény, mely