Századok – 1900

Történeti irodalom - Kis Bálint: Az erdélyi szászság multja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Ism. D. F. 732

TÖRTÉNETI IRODALOM. 735· germán törekvéseik megvalósulását előmozdította, vagyoni érdekeikre és autonómiájukra nyomasztó súlylyal nehezedett. Látjuk Kis Bálint munkájából, miként vált e korban az adóteher mindig súlyosabbá. Már 1611-ben elérik ugyan azt a kedvezményt, hogy ők is, mint a vármegyék, porták szerint adózzanak, de a nemzati fejedelemség megszűntével az adó növekedését még a porták kedvezőtlen aránya is súlyosbítja. Miután az 1730-ban behozott, százalék szerinti adózás is elégületlenségre adott okot, 1754-ben a személyek vagyonosságára és jövedelmére alapított Bethlen-féle adórendszer lépett helyébe, a mit 1771-ben a Bruckenthal-féle módosítások követtek. Ezen, katonai szükségletekre szánt törzsadókon kívül 1755-ben minden adóforint után még 20 kr. pótlék vettetett ki, melyből az erdélyi általános közigazgatás czéljaira (fundus provinciális) 7 kr, az illető törvényhatóság közigazgatási szükségletére (fundus domesticus) pedig 13 kr. szolgált. A szászok e fundus domesticus-t a majorsági (allodialis) jövedelmekkel összesítették s ebből fedezték házi és közigazgatási kiadásaikat. Súlyosan érintette a szászságot a fundus domesticus- nak 1762-ben a közös tartományi pénztárba való bekebelezése,, minthogy az onnét évente közigazgatási czélokra kapott salariale adiutum a domestica czímén befolyt összegnek körülbelül csak egy harmadát tette, úgy hogy a közigazgatási költségek fedezésére az allodialis jövedelmeket nagyobb mértékben kellett fordítaniok ; miért is az egyes szász törvényhatóságok a közvagyonból évente bizonyos contingenseket kaptak. Nem szabad azonban feledni, hogy ez időben jutott a szászság inscriptió útján a fogarasi uradalomhoz, mely csak 1874 jun. 30-án váltatott vissza tőlük, és pedig rájok nézve tetemes nyereséggel. De nemcsak vagyonilag volt terhes e korszak a szászságra nézve, hanem autonomiájok is sokban csorbulást szenvedett. A szász tisztviselők visszaélései miatt emelt panaszok már a XYIl-ik század közepén állami beavatkozást vontak magok után, Mária Terézia idejétől kezdve pedig több királyi biztos működése mellett sűrűn találkozunk a szász vagyoni ügyek rendezése végett kibocsátott intézkedésekkel. A szerző ezekkel igen röviden végez, az olvasót az általa idézett forrásokra utalva. Kívánatos lett volna a közvagyon igazgatásának bővebb megvilágosíts sa. Igen becses része a munkának az utolsó fejezet, melyben a szerző a szász autonómiát az absolutismus korában fenyegetőválsággal foglalkozik. A szászokat ismét utolérte végzetük. A magyar alkotmányt megsemmisítő osztrák absolutismuselnyelte a szász autonómiát is. Végső kétségbeesése bírta arra