Századok – 1900

Történeti irodalom - Kis Bálint: Az erdélyi szászság multja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Ism. D. F. 732

TÖRTÉNETI IRODALOM. 733· A királyföld. egyes részeihez kiegészítésül idők folytán bekebelezés ittján csatolt területekről szintén megemlékezik a szerző, mely területek nem tulajdonúi adattak ugyan a szászságnak, hanem csak mint ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel bíró részek kapcsoltattak a királyföldhöz·; mindazonáltak a XVI- és XVII-ik századok zavaros viszonyai között nem egy esetben sikerült a szászságnak ilyen annektált területek felett földesúri hatalmat érvényesíteni. Legtöbb vitára adott okot ezen területek közül, különösen a 60-as évek végén a románok és szászok között, Talmács, Lothorvár, Verestorony, s a hozzátartozó birtokok kérdése. A szerző ezen birtokokra nézve is azt vitatja, hogy tulajdonjogot megállapító adományozás nem történt. Bővebben foglalkozik ezután a szászság közvagyonával, noha nem nyújtja ennek tüzetes áttekintését, mellőzi a magán kézből szerzett, kisebb jelentőségű birtokokat, s az adománybirtokok közül is csak egyesekre fordít nagyobb ügyeimet. Az erdélyi szászság az ő szívós kitartásával, a kínálkozó alkalmakat megragadó ügyességével, támogatva gyakran királyaink s az erdélyi fejedelmek bőkezűségétől és jóindulatától, tekintélyes közvagyont gyűjtött össze. Külön vagyonnal bírtak egyes városok, mint Szeben, Medgyes, Segesvár, Szászsebes és Brassó, hasonlóképen a hét bírák földje, és ismét külön vagyonnal maga az összes szász közönség. Ezen birtokok megszerzését illetőleg figyelmet érdemel Giesshübel, melyet Szászsebes városa I. Mátyás király engedelme alapján, erődítési czélból — mintegy kisajátítás útján — váltott meg addigi birtokos ától. Jogi szempontból nem kevésbbé érdekes Törcsvárnak és tartozékainak megszerzése Brassó városa által, mely hosszas küzdelem után ki tudta vívni a tulajdonjogot ezekre a koronajószágokat (purae üscalitates) képező birtokokra nézve is. De legkülönösebb módon jutott Szeben városa, illetőleg a hét bírák földje, a szebeni prépostság és a kerczi apátság javainak birtokába. Szerzőnk e kérdésnek külön szakaszt szentel, kimutatva, hogy a szebeni prépostságot javaival együtt Zsigmond király adta 1424-ben Szeben városának oly feltétel alatt, hogy abból köteles legyen tizenöt áldozó papot tartani, s naponként ugyanannyi szent misét mondatni. Ε javak később, 1447-ben az említett kötelezettségek mellett a szebeni plebánusra ruháztattak át ; a kerczi monostor javait pedig Mátyás király csatolta hozzá 1477-ben. szintén mise-alapítványképen, a szebeni prépostság javaihoz. Mindamellett a reformáczióval beállott változások következtében szabad tulajdonosává lett