Századok – 1900

Történeti irodalom - Kis Bálint: Az erdélyi szászság multja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Ism. D. F. 732

732 TÖRTÉNETI IRODALOM. 732 ben minél több követőre találjon«, azzal egészítjük ki, hogy szerző a magyar alkotmányfejlődés többi intézményeinek tanulmányozásával még jelentékenyebb szolgálatokat legyen képes, tenni jogtörténeti irodalmunknak. E. Y. Az erdélyi szászság múltja vagyoni önkormányzatára vonatkozólag. Irta Kis Bálint. Az erdélyi róm. kath. irodalmi társulat tulajdona-Gyulafehérvár, 1900. Papp Györgynél, a püsp. lyc. kny. 8-r. 6, 2,. 203, 2 1. Az 1876 évi XII. törvényczikk szentesítésével az erdélyi szászság önkormányzatának kérdése elvesztette ugyan politikai aktualitását, de korántsem szűnt meg érdekessége a történetírás előtt, mely épen most sokkal elfogulatlanabbúl teljesítheti feladatát. Örömmel olvastuk tehát Kis Bálint munkáját, mely részben csak legújabban közzétett, vagy eddig még kiadatlan okleveleket és egyéb történelmi forrásokat is felölelő kutatás alapján, sokban kiegészíti vagy helyreigazítja az erdélyi szászság múltjáról eddig megjelent dolgozatokat. Különös becsét teszi a munkának a minden animositástól ment, nyugodt tárgyilagosság. A szerző lehetőleg forrásait beszélteti; egyszerűen a tényeket adja elő, egyéni nézeteit ritkán vegyíti előadásába. Mielőtt tulajdonképeni tárgyához fogna, bevezetésül a szász településsel foglalkozik; annak kimutatására helyezve a fősúlyt, hogy a szászokkal betelepített terület nem volt teljesen homogén, hogy abban a szász birtokon kívül, mely tudvalevőleg a szent korona javát képezte, adományos birtokot is találhatni, és hogy e földet a szászok más népelemmel vegyesen lakták. Ezután azzal a földterülettel, az u. n. király föld-del foglalkozik, melynek lakossága — miután az e területet alkotó egyes részek a XV-ik század vége felé szorosabb kapcsolatba jutottak egymással — széleskörű autonómiának vált alanyává, melyben a királyföldön kívül elszórtan lévő szász telepek nem vettek részt. Sorra veszi röviden a királyföld négy részét, u. m. 1. a szebeni ispánságot vagy hét bírák földjét, mely azonban tényleg nyolcz székből állott, t. i. a szebenin kívül még hétből, a honnan ered a »Septem sedes« elnevezés, mely már a XIV-ik század második felében átment a diplomatikai praxisba; 2. Medgyes- és Selyk-széket ; 3. Brassót és vidékét, az u. n. Barczaságot ; 4. Beszterczét és vidékét, mely utóbbi három azonban a XV-ik század végéig csak igazságszolgáltatás tekintetében állott összeköttetésben; de 1484- és 1487-ben már együttes gyűlést tart a négy rész.