Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

TÖRTÉNEti IRODALOM. ben magánhatósággá vált, épen úgy, mint a IX- és X-ik század folyamán a német herczegségekben és grófságokban. A megye magánuralmi területté lett s megyei minőségét elvesztette. ( 'sak a név (comitatus) maradt meg, míg a király tisztviselőjének czíme (comes) a tulajdonos örökös czímévé lett. Ez a fejlődés körülbelül másfél század multán nyerte befejezését, a mikor a grófi czím a család női tagjainak jelölésére is szokásba jött. A XlII-ik század második felétől kezdve Magyarország nyugati részeiben is találkozunk a magánjellegű, átöröklődő grófi czímmel, de oly területek birtoklásával kapcsolatban, melyek magukban megyét, vármegyét soha sem alkottak, hanem a megyei hatóság alól kivett, közvetlenül a központi kormánynak alárendelt közigazgatási területek voltak, s így jogi minőségük és helyzetük megegyezett a comitatus nevet viselő egyéb magán uradalmak jogi jellegével. A legrégibb grófi czím, melyet ezen alapon viseltek, a szentgyörgyi és bazini grófoké volt. A XV-ik század közepén egy új gyakorlat meghonosítására történt kísérlet. A király bizonyos birtok-complexumot, melyet a grófi uradalmak sajátos jogi jellegével s a grófság nevével ruházott föl, oly módon adományozott örökösen, hogy a birtokos és utódai a birtok grófi czímét viselhették. A legelső ilyen eset a beszterczei grófság megalakítása és Hunyadi János részére adományozása 1453-ban. Mátyás király hasonló módon járt el a zagoriai és a szepesi grófságok megalakításával és Vitovecz .Tános, illetőleg Zapolvai János részére adományozásával. Szerző helyesen különbözteti meg az örökös főispánságoktól ezeket az örökös grófságokat, melyek nagyterjedelmű birtoktömegek természetével bírtak, az illetékes hatóság alól kivétetvén, közvetlenül a királynak rendeltettek alá, és örökös joggal, magántulajdon gyanánt egy család kezébe kerültek. Az 1495-ik évi országgyűlés eltörölvén azt a kiváltságot, mely egyes területeket az illetékes hatóságok alól kivett, ettől fogva a grófságok megszűntek önálló közigazgatási területek lenni. Azóta valamely birtok-complexumnak grófsággá emelése jogilag lehetetlen volt és nem is fordul elő. De az örökös grófi czím adományozása oly módon, hogy az valamely uradalomhoz csatoltatott, nem szűnt meg, sőt a Habsburgok alatt sűrűn fordult elő. A X\r

II-ik században azután szokásba jött a puszta grófi czím adományozása, valamely uradalomra való utalás nélkül, az előkelő származás kifejezése gyanánt, és gyakorlatban maradt napjainkig. A bárói czím nálunk a Xll-ik század végén az országos