Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

.TÖRTÉNETI IRODALOM. 725 Az országgyűlési törvények, melyek a királyi tanácsról rendelkeznek, következetesen és állandóan egy negyedik kifejezést használnak : consilium regiae maiestatis ; a mi ezen intézmény jogi és politikai egységének kétségtelen bizonyítéka. Ha ugyanis szervezetre és hatáskörre nézve egymástól különböző kétféle királyi tanács létezik, szükségképen két elnevezésnek kellett volna használatba lépni, és a törvények nem mulaszthatták volna el világosan megjelölni azt, hogy melyik tanácsra vonatkoznak intézkedéseik. Mindazáltal szerzőnk azt hiszi, hogy a törvények gyűjteményében vannak czikkelyek, melyek a két tanács létezését bizonyítják. Az 1492-ik évi VI. czikkely a királyt kötelezi, hogy a mikor Magyarországban tartózkodik, »csak mngyar tanácsosokat, kanczellárokat, kincstárnokot, kamarásokat, asztalnokot, pinczemestert, ispánokat, kamarai és egyéb tisztviselőket tartson.« A következő VII. czikkely pedig elrendeli, hogy »a mikor magyarországi dolgok és ügyek tárgyaltatnak, a királyi felség magyarokkal tárgyaljon és tanácskozzék; idegeneket pedig a tanácsba ne bocsásson be.« Szerző abban a véleményben van, hogy »ez a két törvény korántsem ismétlés; hanem egy tilalomnak hangoztatása két különböző intézményre vonatkozólag.« (fi4. 1.) Ezt a föltevést a szöveg még akkor sem igazolná, ha csakugyan »két törvény« állana előttünk. Azonban köztudomás szerint az országgyűlési végzeményeknek czikkelyekre felosztása nem egykorú, hanem későbbi eredetű, és így nem állítható, hogy a végzemény megalkotói két külön czikkely, két törvény alkotására gondoltak; valószínűbb, hogy egy rendelkezést két mondatban fejeztek ki, vagy pedig a másodikban arra az esetre voltak tekintettel, a mikor a király Csehországban tartózkodik. Nem több szerencsével hivatkozik a szerző az 1498-ik évi országgyűlés azon rendelkezésére, hogy a királyi törvényszék tizenhat köznemes ülnökei közül nyolczan felváltva állandóan a királyi udvarnál tartózkodjanak, és a királyi tanácsba »valahányszor az egész országot érdeklő ügyek tárgyal tatnak« •meghivassanak. Valamely testület nem szűnik meg az lenni a mi volt, ha tagjainak száma bizonyos esetekben szaporodik. Lehetetlen föltenni, hogy két királyi tanács közül az egyik »az egész országot érdeklő«, a másik »nem az egész országot érdeklő« ügyek intézésére volt hivatva. Ez a megkülönböztetés tartalmat és értéket csakis »az egész országot érdeklő ügyek« taxativ felsorolásával nyert volna. Miután az országgyűlés ezt tenni 47*