Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

726 TÖRTÉNETI IRODALOM. 726 elmulasztotta, a király tetszésére volt bízva, megjelölni az országos érdekű ügyeket s tárgyalásukra a köznemes ülnököket meghívni. Szerző megkísérli az országos érdekű ügyek megállapítását. Ezt a kísérletet nem mondhatjuk szerencsésnek. A közügyek egész körét, az állami hivatalok betöltését és a jószágadományozásokat is, a tágabb királyi tanács hatáskörébe tartozóknak tekinti ; úgy hogy a szűkebb királyi tanácsnak »folyó ügyek« czímén semmi teendője sem marad. Szerző e mellett, kényeztetett gyermeke, »a tágabb királyi tanács« létezésének és létjogának igazolására erőszakos magyarázatoktól sem tartózkodik. II. Ulászló egyik leveléből, melyben egyszerűen megemlíti, hogy »a főpapokkal és zászlós urakkal táborba száll«, azt következteti, hogy a tágabb királyi tanács volt hivatva kísérni táborba a királyt. II. Lajos iratából, melyben elmondja, hogy atyja, »az ország mindkét rendű főuraitól környezve« halt meg, azt következteti, hogy a tágabb királyi tanács feladata volt : ott lenni a haldokló király ágyánál ! Mindazáltal ha önkényesnek tartjuk is a kétféle királyi tanács megkülönböztetését : nem végzett felesleges munkát a szerző azzal, hogy ezen kétféle tanács működése felől összehalmozta mind azokat az adatokat, a melyek a történeti emlékekben találhatók ; mert ezzel a — szerintünk egységes — királyi tanács szervezetére, fejlődésére és tevékenységére fényt árasztott. Teljesen osztozunk abban a felfogásában, hogy a középkor folyamán a tulajdonképeni kormányzat, a mit ma közigazgatás névvel jelölünk, az igazságszolgáltatás mellett háttérbe szorulván, a rendes kormányzati ügyek vitele másodlagos feladat gyanánt az igazságszolgáltatás központi közegeire nehezedett, a melyek a szükséglet nagyobb nyomásánál fogva először nyertek szilárd szervezetet; vagyis hogy az állandó királyi törvényszék alkotta meg a tulajdonképeni kormányzat vitelére hivatott királyi tanácsnak szilárd várát. A szerző által felsorolt érvekhez, melyekkel tételét megokolja, még egyet csatolhatunk. A protonotariusok, ítélő-mesterek, kik a királyi törvényszéknél mint előadók működtek, voltak azok, kik még I. Ulászló idejében is a legfontosabb politikai okiratokat fogalmazták és ellenjegyezték, tehát a királyi tanácsban titkári teendőket végeztek. Szerző szerint csak egyszer történt, hogy a királyi törvényszék mellőzésével, közvetlenül az ország kormányzására állíttatott föl a király mellett működő tanács : 1454-ben, mikor