Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

TÖrTÉNETI IRODALOM. 734· lemben vett királyi tanács« a kormány-tanács, mely arra volt hivatva, hogy a »folyó ügyek« elintézésében az uralkodót támogassa, s túlnyomó részben az udvarnál állandóan tartózkodó tanácsosokból, névszerint a királyi kanczellária főbb tisztviselőiből állott; a másik, »a tágabb királyi tanács« pedig az ország egyházi és világi főurainak, a hatalmas nagybirtokosoknak időről-időre ismétlődő rendes gyülekezése volt, »a nemzetet érdeklő nagyfontosságú kérdések megvitatása s eldöntése, a királyi akarat irányítása czéljából.« Ez a megkülönböztetés sem a rendelkezésünkre álló történeti emlékekben, sem a középkori állami intézmények általános történetében nem talál alapot. A »folyó ügyek « és »a nemzetet érdeklő nagyfontosságú kérdések« elválasztására, két külön intézmény hatáskörébe utalására sehol sem gondoltak; a mint hogy a folyó ügyek és nagy nemzeti érdekek benső összefüggése és sokféle kapcsolata azoknak elkülönítését lehetetlenné is teszi. A XV-ik század végéig, mikor a köznemesség a királyi tanácsban saját választott képviselőinek helyet biztosított, a király korlátlan szabadsággal járt el tanácsosainak megválasztásában. A királyi tanács egy és ugyanaz volt; természetét és jogkörét a meghívottak száma és állása nem módosította. Gyakran az udvari méltóságok és országos főhivatalnokok szűk körében nagy országos érdekek tárgyaltattak; számos egyházi és világi nagybirtokosok meghívott gyülekezetében pedig kisebb jelentőségű ügyek is intéztettek el. Szerző túlzottan nagy súlyt fektet (34. 1.) Bontinra, a ki a budai királyi palota helyiségeinek ismertetésében megjelöli azt a termet, a melyben a »bouleuterion et diaeta« üléseket tartottak. Szerző a bouleuterion görög elnevezés alatt a szűkebb, a diaeta latin elnevezés alatt a tágabb királyi tanácsot érti. Azonban, a mondat szerkezete Bonfin könyvében nein követeli azt az értelmezést, hogy két külön helyiségben tanácskozó két külön intézményről beszél. Továbbá Bonfin a kifejezésekben és meghatározásokban szabatosságra és pontosságra egyáltalán nem törekedett; egészen önkényesen használta a bouleuterion kifejezést, melylyel más történeti emlékben nem találkozunk. Szerző később (93. 1.) idézi Bonfin egy más helyét, a hol elmondja, hogy ifjabb Vitéz János veszprémi püspökké »senatus consulto electus est.« Ha tehát a kifejezésekre súlyt fektet, azt kell vala következtetnie, hogy háromféle tanács létezett : bouleuterion, diaeta és senatus. Pedig ellenkezőleg, világos, hogy a három kifejezés egy intézményt jelöl meg.