Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

TÖRTÉNETI IRODALOM. 723 Erre törekedve, nyomozásai legelején szükségkép magára vonta figyelmét az a körülmény, hogy a tényleges állapot a nemesség egyenlősége elméletének soha sem felelt meg. A legrégibb idők óta kiváltak a nemességből azok, kik országos tisztségeket viseltek, és a bárók (barones) rang-elnevezésével jelöltettek. A mágnások (magnates) elnevezése is régi; sokkal régibb mint a szerző hiszi ; mert ismeretlen maradt előtte III. Honorius pápának 1223-ban a magyar királyhoz intézett levele, melyben a magyar köznemesség és a mágnások között fenforgó antagonismusról szól. ') Helyes szerzőnek az a felfogása, hogy a jogi előkelőség, melyet ez a két elnevezés jelöl, tisztán személyes természetűnek, vagyis a viselt tisztség és méltóság kisugárzásának volt tekinthető, így tehát az öröklés jellemét nélkülözte. A főrendiség fejlődésében ez volt az első fokozat ; míg a második : a magánjogi alapon nyugvó, örökölt és átöröklődő előkelőség volt, a melynek eredetét szerző helyesen már az Árpádok korában, és pedig abban a tényben keresi, hogy a nemes a földjén lakó jobbágyok fölött az állami igazságszolgáltatás és végrehajtó hatalom közege gyanánt szerepelt. A XIY-ik században azután a banderiális szervezet a fegyveres erő tartását, a hadi hatalmat szintén a földbirtokra fektetvén, mivel a birtok nagyságával a hadi és közigazgatási hatalom arányban állott : az következett be, hogy a nagy birtok-complexum a családoknak állandó politikai szereplést biztosított, s nemcsak megyei és országos tisztségekhez szolgált lépcsőül, hanem megnyitotta előttük a közszereplés egyik legjelentékenyebb színhelyét, a királyi tanácsot. Az a szoros kapcsolat, melyet a királyi tanács és az örökös főúri rend alakulása között a szerző fölismert, természetszerűen arra késztette őt, hogy a királyi tanács eredetét és fejlődését lieható tanulmány tárgyává tegye, miután e tekintetben sem nyújthatott neki jogtörténelmi irodalmunk kellő tájékozást. Tanulmányának eredményei, melyek a könyvnek több mint felét töltik be, a történeti anyag lelkiismeretes felkutatása és alapos kritikája szempontjából egyaránt nagy elismerést érdemelnek. Mindamellett egyes részletekre nézve eltérő véleményünket nem hallgatjuk el. Szerző a középkori magyar királyi udvarnál kétféle királyi tanácsot különböztet meg : az egyik a »szorosabb érte') Theiner : Vetera Monnmenta Hungáriám sacram illustrantia, I. 36. 1. SZÁZADOK. 1900. VIII. FÜZET. 47