Századok – 1900

Történeti irodalom - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon. Ism. F. V. 722

TÖRTÉNETI IRODALOM. Az örökös förendiség eredete Magyarországon. A budapesti kir. in. tudomány-egyetemen pályadíjjal jutalmazott jogtörténeti tanulmány. Irta Schiller Bódog. Előszóval ellátta dr. Τίηιοιι Akos. Budapest, 1900. Kilián Frigyes utóda. 8-r. 336 1. A ki ebben a könyvben tisztán azt keresi, a mire czíme utal ; a ki a legrövidebb idő alatt akar tisztába jönni a főrendiségnek Magyarországban eredete és fejlődése iránt : valószínűleg türelmetlenül fogja constatálni, hogy hosszú tekervényes úton vezeti őt a szerző a czélhoz, hogy mielőtt asztalhoz ültetné vendégét, soká a konyhában tartóztatja. Azonban a történetbúvár és a jogtörténész el fogja ismerni, hogy szerzőnk épen olyan helyzetben találta magát, mint az építőmester, a ki az alapfalak emelésénél addig kénytelen leszállani, a meddig szilárd talajra talál, és nem vádolható, ha az alap mélysége a ház magasságát meghaladja. Ilyen esettel állott szemközt Schiller Bódog, ki könyve két harmadrészét »előzmények tárgyalásának« kényszerült szentelni. Jogtörténelmi irodalmunk nem mutat föl egyetlen munkát, sőt értekezést sem, mely az örökös förendiség eredetével foglalkoznék. Ennek az intézménynek fejlődéséről semmi egyebet nem tudunk mint azt, hogy az 1608-ik évi országgyűlés szakított a régi magyar alkotmány egyik alapelvével, a nemesség egységének és egyenlőségének az 1351-ik évi törvényben és Werbőczi Hármaskönyvében szabatosan formulázott elméletével, és az országgyűlés főrendi házának tagjait megjelölvén, a nemesség tömegéből kiemelkedő új rend kiváltságos állását iktatta törvénybe, a nélkül hogy megteremtette volna. Tudományos szempontból nem elég ezt a mozzanatot venni föl kiinduló pontnak. A szerzőnek arra kellett vállalkoznia, hogy az 1608-ik évi törvény minden előzményét megvilágítja.