Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - IV. közl. 702

710 ANGYAL DÁVID. egyrészt hűséget igért a francziák ellenségeinek, másrészt folytonos érintkezésben volt a franczia diplomatákkal és jezsuitákkal. Nem nagy hévvel ajánlotta Paget Thökölyt az angol királynak, de mentegette azzal, hogy yiecessitas cogit ad turpia, és szerette volna, ha kormánya a hontalan fejedelemre nézve kedvezőbb utasítást küldene.1) Erre azonban Vilmos királynak még akkor sem lett volna kedve, lia módjában van tenni valamit Erdély függetlenségeért. Mert ez esetben gyámfia, az ifjú Apafi érdekében vetette volna latba nagy tekintélyét. Apafi nem felejtette el, hogy a hatalmas királyt gyámjának nevezheti. 1696 végén a bécsi angol követség útján kérte Vilmos támogatását. Majd a következő év tavaszán, körülbelül akkor, mikor formálisan lemondott fejedelmi jogairól Leopold javára, Vilmost arra kérte, hogy a közeledő béketárgyalások alkalmával emlékezzék meg Erdélyről és az egyház ottani állapotáról. Mert az erdélyi hitközségek és iskolák — írja Apafi — a fejedelemséggel együtt állanak és buknak. Látszik ebből, hogy Apafi csak szóval mondott le a fejedelemség reményéről.2) De nem az angol kormányon mult, hogy Apafi csalódott reményében. A béke-congressus megnyitása előtt bizonyos pontokra nézve meg kellett állapodniok a hadviselő feleknek. A megállapítás a közvetítő hatalmak követeinek tiszte volt. TJjra heves vita fejlődött Erdély birtoka miatt. Maurocordato azt mondotta Pagetnek, hogy a császár beérhetné a nagy terület-gyarapodással és megengedhetné, hogy Erdély szabadon válaszszon nemzeti fejedelmet. Paget jól tudván azt, hogy az udvar a szalánkeméni ütközet óta hajthatatlan ebben a kérdésben, le akarta beszélni Maurocordatot követelése fentartásáról. De mivel a török politika makacsságát meg nem törhette, 1698 márczius elején mégis elküldötte az udvarnak Maurocordato jegyzékét, melynek első pontja az erdélyi követelés volt. Sőt közvetlenül a karloviczi congressus hivatalos megnyitása előtt Paget még egyszer engedve Maurocordato unszolásának, újra átadta a császáriaknak az említett török követelést, noha megvallotta, hogy ez a szerep reá nézve is kellemetlen. Sajátságos mégis, hogy elvállalta. Föl kell tennünk, hogy jól esett volna neki, ha a császáriak megnyugodnak az. erdélyi szabad fejedelemválasztás helyreállításában.3) •) Paget 1696-iki jelentései. (Public Record Office.) 2) Jakab Elek: Az utolsó Apafi. (Magyar Történelmi Tár XXI. 103. 267. 11.) Apafi levele III. Vilmoshoz. (Additional Manuscripts 21,523. British Museum.) Jakab Elek Schmettaunak írja Sutton (Lexington) angol követ nevét. 3) Acsády Ignácz : A karloviczi béke története. Budapest, 1899.