Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - IV. közl. 702

ÉRDÉI,Y POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. 709 a császártól. Ε feltételek közt az erdélyi fejedelemség visszaszerzése volt a legfontosabb. Az alku közben Thököly biztatta Heemskerket, hogy a béketárgyalások sikerének esetére vagy hatezer emberrel gyámolítja majd Vilmos király seregét a franczia ellen. A tárgyalások befejeztével Thököly ezt jegyezte naplójába: »Ugyan meguntam vala az sok hízelkedésit, de politizálnom kelletik nekem is, mert jó volna, ha az két császár úgy bíkéllenék meg, az mint ó' mondja.« Pedig Heemskerke haza készült, nem volt nagy szüksége a kuruczok jóindulatára, és inkább a bécsi udvarral, mint Thökölyvel szemben politizált. Bécsbe érkezve azt akarta elhitetni az udvarral, hogy a béke meg nem köthető a hadakozó felek közt, ha a győzők ragaszkodnak az eddig elfoglalt területekhez. Majd óvatosan fogott ahoz a feladathoz, hogy Thökölyt kiragadja szomorú helyzetéből. Az erdélyi fejedelemséget nem említette az udvar előtt ; hanem arra kérte a császárt, hogy kegyelmezzen Thökölynek, adja vissza jószágait s nevezze ki birodalmi herczegnek. Fejtegette, hogy minő hasznát vehetné a császár Thököly könnyű lovasságának. Heemskerke úgy gondolta, hogy e feltételek elfogadása után könnyű volna Thökölynek a többit elérnie. De Bécsben elszörnyülködtek azon a gondolaton, hogy a császár »quasi de pari« alkudozzék a lázadóval.1) A nagy pénzzavar s némikép Heemskerke biztató szavai, a ki azt igérte Thökölynek, hogy utolsó szükség esetén a magyar menekülők menedéket fognak találni Angliában és Hollandiában, arra bírták a fejedelmet, hogy 1694 végén Szalontait a két országba küldje pénzgyüjtés czéljából.2) Erre a pénzre nagy szüksége lett volna Thökölynek 1695 és 1696-ban, a mikor a hitelezők zaklatása és a porta haragja nagyon siralmas sorsra juttatták. De úgy látszik, hogy Szalontai utazása elmaradt, vagy eredménytelen volt. 1696 elején a nagy szegénység arra bírta Thökölyt, hogy újra Pagethez forduljon. Pénzt kért tőle és engedelmet arra, hogy visszavonuljon Angliába. Újra megígérte, hogy hadat gyűjtene az angol király számára. Paget megsajnálta, de haragudott is reá, mert észre vette, hogy míg ') Heemskerkeről : Levele 1694. nov. 21-ről, továbbá a Kinskyvel tartott 1695-iki conferentiájának jegyzőkönyve. (Bécsi állami levéltár : Turcica.) Thököly naplója Nagy Ivánnál 355—669. 11. és The Lexington Papers by Sutton. London, 1852. Kiadói jegyzet Lexington 1697. julius 3-iki leveléhez. s) Nagy Iván id. h. 667. 1. 46*