Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - IV. közl. 702

ANGYAL D. ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. 703 nem annyira II. Károly protestáns érzéseire, hanem inkább az angol közvéleményre kívánt hatni. Kolosvári arra kérte a protestáns hatalmakat, hogy emeljenek szót a német császár előtt Erdély jogainak érdekében. Kolosvári 1685 tavaszán utazott Hollandiából Angolországba. Ekkor már a határozottan katholikus II. Jakab váltotta fel a trónon II. Károlyt. Az erdélyi tanárnak aligha telt sok öröme abban, a mit Angliában látott, de bizonyára jó tanácsokat ós vigasztaló szavakat is hallott buzgó protestánsoktól. A vigaszra és a jó tanácsokra már nagy szüksége volt Erdélynek, midőn Kolosvári két évi utazás után visszatért küldőihez.1

) Az egyre súlyosbodó helyzet a diplomácziai tevékenység fokozására bírta Apafi udvarát. A dán királyt, a szász választót, a svéd királyt, a brandenburgi választót, a németalföldi rendeket, a würtembergi herczeget s Nürnberg városát is számba vették az erdélyiek, midőn segítséget kértek a veszendő függetlenség megmentésére, csak annak nem találjuk nyomát, hogy az erdélyiek II. Jakabhoz, a nagy protestáns birodalom királyához fordultak volna.2) Természetes, hogy II. Jakab bukását és Vilmos trónra léptét örömmel fogadták Erdélyben. Bethlen Miklós, a ki nagy előmozdítója volt az erdélyiek nyugati összeköttetéseinek, a zernyesti csata után II. Apáti Mihálylyal nyilatkozatot íratott, melyben a gyermek kijelenti, hogy a brandenburgi választót és Vilmos angol királyt választja gyámjaivá. Ε nyilatkozatot Bethlen levéllel kísérte, arra kérve a két protestáns fejedelmet, hogy belátásuk szerint »legyenek ') Kolosvári útjáról olv. Dézsi Lajos: Misztótfalusi Kis Miklós. Budapest, 1899. 80. 1. — Kolosvári leveleit Koncz J. közölte a Protestáns Közlöny 1886 és 1887-iki évfolyamaiban. Nagyon tanulságos e levelek összevetése Bethlen Miklós önéletrajzának Kolosvárira vonatkozó soraival. »Kolosvári István — írja Bethlen — két esztendei chimerica követségéből, Berlin. Hága, Londinmnból hazajővén, noha odafel azt javallották azok a mi lelki atyánkfiai, hogy ante victoriam kössük meg a békesség és status csomóját Bécsben, ekkor Teleki parancsolatjára vagy hallgatott, vagy hazudott.« (II. 37. 1.) Kolosvári pedig így tudósítja az erdélyi udvart a Berlinben kapott tanácsokról : »Ne siessen Ngod országának mostani állapotja változtatásával, mert a hadnak kimeneteli mindenkor kétséges és . . . várjon még ... az mit az idő hoz« . . . Mit mondottak a lelki atyafiak Hollandiában és Londonban, nem tudjuk, de Berlinben nem úgy beszéltek, mint a hogy Bethlen írja. Ebből is megítélhetjük, hogy mily kevéssé követhetjük Bethlent, ha Telekiről beszél. 2) Szilágyi Sándor: Alvinczi Okmánytára II. 90—93, 127. — Erdélyi Orszgy. Emlékek XIX. 220. 1. — Török-magyarkori Államokmánytár VII. 240. 1.