Századok – 1900
Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - IV. közl. 702
704 ANGYAL DÁVID. jó törekedők« Leopold előtt az árva mellett. Ugy látszik, hogy Bethlen igen is sokat várt a gyámoktól, s ezért mondja a csalódás érzetével önéletrajzában, hogy »hasznát nem érzettük« a hozzájuk intézett levélnek. Pedig a levélnek volt némi eredménye ; maga Bethlen beszéli, hogy a Leopold-féle diploma megszerzésében Brandenburg követe volt isten után fő tanácsa és segéde, s hogy Pagetnek, a bécsi angol követnek is volt némi része a sikerben.1) Nemsokára az angol diplomácziának több alkalma nyilt foglalkoznia Erdély ügyeivel. Nem azt a tiltakozást értjük, mely Thököly erdélyi híveinek a bujdosásban való ellátására vonatkozott. 1691 tavaszán ugyanis a Widdin körűi táborozó kurucz király a hatalmak s köztük Anglia előtt való tiltakozással is szerette volna a portát arra bírni, hogy nagyobb bőkezűséggel lássa el az erdélyi bujdosókkal gyarapodott táborát.2) Erre azonban kevés gondja volt Angliának. Egészen más módon kívánt volna Vilmos király beavatkozni az erdélyi ügyekbe. »Leginkább úgy alázhatjuk meg Francziaországot, — mondotta Vilmos király az osztrák követnek - ha a császár békét köt a törökkel.« 3 ) Örült a király annak, hogy Leopold reá bízta a közvetítést, és nagyon szerette volna, ha az 1691-ben Bécsen át Konstantinápolyba küldött Hussey Vilmos a béke okiratát hozta volna haza Törökországból. Husseynek Bécsben várakoznia kellett az utasítások elkészítésére. Ε tanácskozásokban leginkább Erdély birtokáról volt szó, mint a béke kérdésének egyik leglényegesebb részéről. És Erdélyre nézve a miniszteri konferenczia 1691 márczius végén igen fontos határozatot hozott, melyet a császár is jóváhagyott. Ε határozat szerint Hussey Erdélynek régi állapotjába való visszahelyezését ajánlhatta a töröknek, minél nagyobb magyar terület átengedése fejében. A régi állapot csak annyiban módosult volna, hogy ifjabb Apafi Mihály a két császárnak pártfogása alatt kormányozta volna Erdélyt, természetesen Thököly örökös kizárásával. Igaz, hogy Hussey keze kötve volt, mert csak a melléje adott Marsigli gróf mondhatta ki a császár utolsó engedményét és Badeni Lajos döntő szava is korlátozta hatáskörét, de Hussey így is remélte, hogy tehet valamit királyának ') Bethlen M. Önéletir. II. 108, 117, 120. 11. — Marczali : Regesták. — Tört. Tár, 1881. 533, 534. 11. a) Thaly Kálmán : Thököly Imre naplói, leveleskönyve. (M. Tört. Emi. II. oszt. XXIV. 407. 1.) •) Turcica 1691. (Bécsi állami levéltár.)
