Századok – 1900

Történeti irodalom - Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. II. köt. Ism. Moldován Gergely 56

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. a császár terveire nézve; a lázadás azért az első két hétben a katonaság passiv magatartása mellett folyt. Jancsó a főhadtestparancsnokság és a polgári kormányzó állásfoglalását, a közrejátszó eseményeket, az ezek által teremtett zavaros közállapotokat, a békealkudozásokat, a vármegyék és a nemesség magatartását, általános fegyverkezését, mely a császárt megdöbbenti, továbbá Jankovich királyi biztos vizsgálatait a lázadás okaira vonatkozóan, a lázadás leverését, a vívott csatákat, Hóra elfogatását, elítéltetését és kivégeztetését, részben újabb adatok alapján, részben az idevágó összes irodalom felhasználásával kellő tárgyilagossággal írja le. A zalatnai uradalmi jobbágyok panaszai is megvizsgáltattak és orvosoltattak József császár által. A többrendű könnyítés a kedélyeket némileg lecsilapította. Igen érdekes rész Jancsó könyvében a Hóra-lázadás eszmei háttere. A román írók a lázadást a nemzeti szabadságharcz színében tüntetik fel, annak vallásos és politikai czélzatait a görög keleti papságnak tulajdonítják. Tény, hogy befolyásolták a kérdést Francziaország keleti politikája és Katalin czárnőnek a bizanczi császárság felállítására vonatkozó tervei. Az orosz emissariusoknak a görög keleti papsággal való érintkezése folytán a zárdák fészkeivé lesznek a propagandának. Igen alkalmas körülmények, hogy a lázadásból a népszabadság harczát kovácsolják, s hogy Hóra mind nálunk, mind Romániában a népszabadság hősének és vértanujának avattassék fel. Hóra dicső alakját a román köztudatban, Jancsó Popp Ghitza »Hóra« czímű tragédiájának ismertetésével magyarázza meg, s a mai román nemzetiségi politikának végső és titkos czélját abban fedezi fel, hogy a képzeleti és eposzi Hórának és társainak szelleme hússá és csonttá testesüljön. A könyv második részében a szerző a román nemzetiségi eszme tovább fejlődését tárgyalj ι. 1784 julius 3-án II. József császár kiadja nevezetes rendeletét, mely által Erdély addigi területi feloszt;ísát eltörli s az országot 11 vármegyére osztja fel, nyilván azért, hogy a nemzeti ellentéteket egyszersmindenkorra megszűntesse. Az ebből keletkező zűrzavar, elégületlenség a románság aspirátióit növeli ; a császár jó későn visszavonja bár rendeletét, a románság óhajtásai megérlelődnek s kifejezést nyernek a császár s illetőleg az 1790/9 l-iki országgyűlés elé került Supplex libellus-ban. A míg előzőleg a felállított követeléseknek hiányzott igazi történeti alapjok, ezt a történeti alapot az általános tekintélynek örvendő Anonymusban felfedezték. A kérvényben a románság már nemzet-nek van nevezve, mely Traján római colonusaitól származik, s Dáczia