Századok – 1900

Történeti irodalom - Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században. Ism. V. J. 649

TÖRTÉNETI IRODALOM. hozzá legközelebb« hangjára nézve: túlzottnak s igazolatlannak tartjuk. A két irat sem tartalmára, som hangjára nézve nem hasonlítható össze. Széchenyi a nemzetén ütött sebeket torolja meg hasonlíthatatlanul, többször a trivialitásba csapó maró gúnynyal írt munkájában, a melynek sötét humorához csak Arany »kétségbeesett kaczaj«-a hasonlítható; ellenben Kis Miklós a maga becsületét védelmezi fájdalmas feljajdulással mindenütt, és több helyen izzó szenvedélylyel, de stylusából épen azok az elemek hiányzanak, a melyek a Széchenyiét mintegy alkotják. Az életrajz háttere is meglehetősen fölszínes. Bár a szerző jól ismeri Erdély akkori állapotát, a Lipót-féle hitlevél következményeit s az előidézett változásokat, kevésbbé tudja ezeket szoros kapcsolatba hozni hősével, pedig csak ez igazolná s tenné színesebbé a kor rajzát. Ugyanezt mondhatni Pápai Páriz Ferencz életrajzáról is, bár itt inkább látjuk a hős pályája s kora története közötti összefüggést vagy legalább érintkező pontokat. Bevezetésében abból a felfogásból indul ki a szerző, hogy régi íróink többnyire polyhistorok voltak. Ε felfogás épen nem indokolt; voltak olyanok is, de nagyobb íróinkról ezt bizony nem mondhatjuk. Páriz Ferenczet ilyennek tarthatjuk; a tudománynak többféle ágát művelte, orvosnak készült s gyógyított is, írt orvosi műveket, e mellett a protestáns egyháztörténetben és heraldikában úttörő, könnyen forgatta a versíró tollat is, szótára pedig mai napig legjobb sok tekintetben. Azonban szerettük volna, ha Dézsi úttörő munkásságát és szótárírói érdemét még jobban kiemeli, mint a hogy tette. Ezzel épen nem ártott, csak használt volna munká jának : így hozott volna egységet, szorosabb összefüggést a kissé laza. krónikaszerű szerkezetbe. Ellenben verseit épen csak érintenie kellett volna. Páriz mint versíró alig jöhet számba, és semmi esetre seni érdemes oly részletes tárgyalásra, mint a milyenben Dézsi egy-két versét részesíti. A helyesebb csoportosítás, a helylyel való takarékoskodás nagyon ráfért volna az egész munkára. Mind a két életrajzhoz egy-egy függelék van csatolva : M. Kis életéhez néhány becses levél. P. Páriz életéhez pedig a magyar nyomdászat verses krónikája, a melyek jól kiegészítik egvmást. V. .).