Századok – 1900

Történeti irodalom - Jancsó Benedek: A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota. II. köt. Ism. Moldován Gergely 56

()4 TÖRTÉNETI IRODALOM. magyarság érdekeivel, s így a magyarság és románság összetalálkozása megakadályoztassák. Mindez a Gyulafehérvárt 1697-lien ügyesen bevezetett vallási unióval sikerült is. Hogy a románság a római katholikus egyház számára megnyerhető legyen, a bécsi politika nem állhatott elő holmi túlvilági boldogság Ígérgetésével, mert ezt a túlvilágot a románság számára a görög keleti ritus is biztosította. Olyan Ígéretekkel· állott tehát elő, melyek a polgári jogok gyakorlásával, a jobbágyrendszer részben vagy egészben való eltörlésével voltak összeköttetésben. A fegyvert a létező hazai állapotokból kovácsolták. A mit a bécsi politika a román jobbágy-egyháznak ígért, azt egyenesen a magyar nemesség rovására ígérte, a miért a román jobbágy és a magyar nemes között az összeütközés elkerülhetetlenné lett. A magyar protestáns nemesség a bécsi udvar vallási törekvéseiben kezdetben csak felekezeti fészkelődést látott, a mit ellensúlyozni igyekezett azzal, hogy a románságnál a bécsi politika intenczióival szemben gyanút ébresztett, mi által a románságot a gyanakvók és a bízók táborára osztotta; azok a régi intézmények és hit, ezek az unió érdekében vévén fel és folytatván a harczot. A míg a két tábor között az elkeseredett harcz tüze pusztított, hogy a világ templomrombolá sokban, véres összeütközésekben s az ellenállhatatlan gyűlölet keserűséget okozó eredményeiben gyönyörködhetett, a bécsi politika a bízók seregében az erőt és kitartást csak a polgári jogok, a nemesség rovására kedvezmények, előnyök folytonos oda ígérgetésével tudta ápolni. A magyarság kezdetben bizonyos kárörömmel nézte a bécsi politika kudarczát, a minek Buccow hadserege és a görög keletiek győzedelme vetett véget. A görög keletiek számra nézve nagy többséggel kerültek ki a harczból, egyházuk elismertetett, külön püspököt kaptak; a vallási villongás tehát megszűnt. A románság azonban hozzászokott a harczhoz; mozgékonyabb, bátrabb, sőt merészebb lett. Az unió nyomába lépő szabadabb eszmék, szabadabb gondolkodás, a Rómával való közvetlen érintkezés emberi, de mondhatjuk, nemzeti öntudatra ébresztették a jobbágyrendszer igájában sinlődő népet, hogy a vallási villongás megszűnésével a két tábort egyesülni látjuk azoknak a jogoknak együttes követelésében és kivívásában, a miket a bécsi politika a vallási unió fejébe a románságnak ígért. A két tábor, a két felekezet, a bécsi ígéreteket az egész románság tulajdonainak hirdette. Klein püspök már 1734-ben megpengeti a húrokat; egyháza számára jogokat követel; az 1742-iki leirat a gör. kath. egyház híveit hazafiaknak ismeri el; ez a