Századok – 1900

Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628

657 TÖRTÉNETI IRODALOM. ító ő felsége armadájának élést vinnénk, kit is örömest és jó szívvel való hűséginket. a mi vékony tehetségünk szerint megmutattuk volna, ha a törököknek keze és köztünk való léte engedte volna, sokszor könyörögvén nekik, de csak haszontalan. Azért már mire juta városunk ! Bájtunk jővén városunk lakosira új esztendő másodnapján generális uraink ő nguk, Mercy és Hayszler, az ő felsége ármádájával együtt, a kik városunknak mindennemű javait, kincseit és gabonáit, hol mit találtanak, prédára hányták, és a mi keveset a szent templomhoz és klastromhoz hordott volt is népünk, jobb részét annak is kihordottuk s salva guardiákért generális uraink ő ngoknak 140 aranyat fizettünk. És ezen ő felsége ármádája az Szeged vár mellett levő kerített várost magának occnpálta vala és harmadnapig lakván benne, az várat ott hagyván, megégették az városát ; és midőn az ármáda visszatért volna Szolnok felé, valamennyi járó ökreink és lovaink voltak, szekerestül mind elhajtották, a melyek azután mind egyűl oda vesztek. Azt, bizony nincs annyi tehetségünkben, hogy számon vehetnénk, az mennyi károkat vallottunk. És ismét ennekutána is hírt vivén alá az törökök Nándorfejérvárra, az kik annyira elámítanak bennünket, hogy csak Isten ő felsége volt oltalmazónk, hogy mind egyűl kardra és rabságra nem jutottunk. Mert úgy volt kiadva reánk az sententia, hogy ha ágyú találtatik az templomban, tehát hét esztendősen felül kardra hányjanak és azon alól rabságra vigyenek. Mivel ismét az hatalmas török császár szerdár basája sok számú népével elpusztult városunkban megszállott, előle nagyobb része népünknek az rétekre szaladt, hanem az szegény szent Ferencz atyánk szerzetin levő klastrombeli páterek, fráterek és bíráink az tatárok által mind egyűl megkötöztettek és iszonyúképpen sok kimondhatatlan kínokkal kínoztattak és úgy vallattattak, kik közül még mostan is sokan fekszenek. Nem lévén oly rejtekhelye se templomunknak, se klastromunknak, mivel az mi kulcsok lévén, mind kezökhöz vették, a kikkel mindent felkóborlottanak és a mi az felső hadtúl maradott is, azok közül, a mit kedveltenek, mindeneket prédára vetettenek és gabonáinkból is kifogyasztának. Nyásokat csinálván majd tizennégyig az szegény páterinknak, fráterinknak és bíráinknak, az kikért sok summa kincset kellett adnunk és most is az sok vádak miatt sokak vasat viselnek közülünk. Sok az kívánság tőlünk,' nincs pedig honnét fizetnünk.« Végűi az iránt könyörögnek a kii·, kamarához. hogy legalább járó marháikat adatná vissza nekik. 16S7. okt. 10. A szegedi bírák és esküdtek a királyfi Pozsonyban leendő koronázására bizonyos embereiket küldik, kérvén a kamarát, hogy városuk nyomorúságiban és szükséges dolgainak t'orgolódásában assistentiával igyekeznék lenni ejnbereikhez, mert mindeddig nem hogy városi szabadságban, de legkisebb várost concernáló jövedelmecskéjével sem voltak szabadosok, mindent elfoglalván a magyar tisztek. Egész városul meg fogják szolgálni a kamara jóindulatát. Raptim. 1688. jan. 2. Szegedi Cseperke Máté emlékezteti a kir. kamarát mintegy három évvel előbb beadott instantiájára. T. i. Gácson lakozó Nagy Péter nevű katona minden ok nélkül 50 czimborájávai éjtszakának idején hatalmasúl házára tört, házát három helyen bevágván, őt megkötöztette s a pusztára kivitette, holott kegyetlenül megkínozta és megsarczolta. Idő multán más gonoszságukért a kecskemétiek üldözőbe vették őket s kettőjöket elfogták ; ezek fölfedezték, hogy Cseperke náluk fogva van s erre a kecskemétiek kezessége mellett kiszabadult. Szabadsága fejében 500 tallért kötöttek le s ennélfogva kéri a kamarát, találjon módot és' remédiumot, hogy kötelezettsége megszűnjék, annál inkább, mert Szegeden Semsei Zsigmond ott való viczekapitány nem az elfogott egyik