Századok – 1900

Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628

TÖRTÉNETI IRODALOM. 638 gemnek itt közrebocsátani, hogy velők Szeged Oklevéltárát kiegészítsem, hanem azért is, mert annak a borzalmas küzdelemnek, melyet az Alföldnek ez a szívós magyar lakossága a török világban kifejteni volt kénytelen, a legékesebben szóló bizonyítékai. Ε levélkivonatok időrendben így következnek : 1577. decz. 12. Buda István és Sánta Ambrus szegedi polgárok panaszt emelnek a pozsonyi kir. kamara előtt, hogy Bakics Péter 1575 febr. 1-én jogtalanul lefoglalta marhájukat. (L. Reizner I. 143.) Elpanaszolván bajukat, így folytatják : »Ilyen méltatlan nyomorított meg bennünk immár három utunkban, moly nyomorúságnak miatta tellyességgel megfogyatkoztunk és az szegedi keresködő ember hallván efféle méltatlan való nyomorúságot, az kereskedést elhatták. ki szántásával, ki más élettel él, annéra, hogy ez két esztendő járásban vallott ez méltatlan tartás miatt az ő felsége kamarája 2000 rh. forint fogyatkozást, mert ott való ember fel nem mer jönni féltében.« 1614. márcz. 4. A szeögedi főbíró esküdt bíráival és polgártársaival együtt kérik a kamarát, hogy késedelmezésüket ne Ítélje restségnek avagy szófogadatlanságnak, mert válaztigh erőlködtek az feljövetelre, de semmiképpen nem indulhatnak a mikor akarnának, minthogy az idegen nemzetnek sanyarú Ínségében vannak. »Nyomorúságunk naponként öregbedik, úgy annyira., hogy semmikép nem aránszuk, hogy maradásunk lehessen.« A végekben lakó kapitányoknak rájok való sok írásuk és fenyegetésük indította őket arra, hogy ő felségét megkeressék régi szent királyoktól adott privilégiumaik megújítására. Kérik, hogy a kamara szegény állapotukat és Ínségüket jól megrostálja és némely városiakhoz képest ne szabja őket, mert igen kevesen vannak és igen nagy nyomorúságban élnek. 1617. nov. 22. Szegeden kelt levelükben a szegény és keserves kárvallott martonosiak panaszolják, hogy a sok tolvajok miképen fosztották ki őket. 1625. jwl. 15. A tápaiak Szegeden kelt levelükben Szőlősi Mihály és Török Pál hadnagyok követelése ellenében a kamara oltalmáért esedeznek. Mellékelik ezeknek Váradon 1825-ben napi datum nélkül kelt levelét, melyben hivatkozva arra. hogy az erdélyi fejedelem Tápét nekik adományozta, rájuk parancsolnak, hogy a bíró harmadmagával menjen fel hozzájuk. 1627. Szent Imre napján. Esztendőnként tartozó ajándékukat küldik, úgymint 200 halat, 15 pozsárt, 2 öreg halat, az 3 (itt tollban maradt a hal fajtája) heliben 3—3 pozsárt, annakfelette 4 pár csizmát. Panaszkodnak sok ínségükről és nyomorúságukról, nem tudják hová legyenek, hová hajtsák le fejüket, nincs a ki megoltalmazza őket, hanem csak az egy élő IsteDtől várnak szabadulást. Aláírva : Bartliolomaeus Bósó judex Primarius et caeteri jurati Szeghedienses. 1635. okt. 14. Nömös Mező-Nagy-Szeged városának főbírája Értő Gergely, mind az ő esküdt bíráival és polgártársaival értesíti a kamarát, hogy az esztendőnként felszolgáltatni rendeltetett ajándékot most is küldik, ú. m. 50 szívolt pozsárt, ismét 50 fogás hasított halat, 2 tokot, egy sőreget, ismét 3 szép sárga karmazsin csizmát, »kit Ngtok viseljen jó egészséggel. Továbbá az tápai urainknak is ott vagyon külön kötésben 90 liai és azoktól is 3 karmazsin csizma.« Arról is értesítik a kamarát, hogy Fülekről írt rájok Gombkötő János, hogy ő lenne ezután az városnak és Tápénak, Martonosnak tiszttartója. De könyörögnek, hogy a kamara