Századok – 1900

Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628

TÖRTÉNETI IRODAI,OM. 643 hogy 1464—1481 közt Szilágyi László nevű szegedi főbíró szerepel, kiről az van mondva, hogy Ozsvát fia. Szilágyi Mihály kormányzónak és Hunyadi Jánosnénak pedig épen egy Ozsvát nevű testvérök volt, kinek leszármazóit eddig nem ismerjük. A szerző azután a két Ozsvátot egynek veszi. Felhozza többek közt, hogy Szeged lakosai közt volt két Horogszegi nevű is. »a mi hasonlókép arra utal, hogy a szegedi Szilágyiak horogszegi eredetűek voltak.« (!) A szerzőnek ezen hypothesise azonban minden komoly, tudományos alap nélkül való. Ha nem tekintünk is arra, hogy Mátyás király egyetlen Szeged városához intézett levelében sem szól - fenmaradt pedig négy — a szegedi főbíróról mint rokonáról, már maga az a körülmény, hogy a király 1462 junius 21-én Horogszeget és tartozékait »per defectum seminis condam magnifici Michaelis Zilagy de Horogzeg« adományozza a Rozgonvi testvéreknek (Orsz. Levéltár : dipl. oszt. 15,744.), kiáltó bizonyítéka a Horogszegi Szilágyi család akkori végleges kihaltának. A birtokszerzésre nagy gondot fordító özv. Hunyadiné mindenesetre lépéseket tett volna testvérei érdekében, ha ezek tényleg életben lettek volna, s nem engedte volna, hogy az a hely s az a castellum, a hol bölcsője ringott, kicsúszszék családja tagjainak kezéből. Horogszegi Szilágyi Ozsvát 1446-ban Temes vármegye alispánja volt (Sztáray Okit. II. 381.) s nem hihető, hogy ha fiai lettek volna, ezek a nobilis rangot a ηrcnmspectws czímmel cserélték volna fel, s épen a Hunyadiak korában, a mikor akár a magniticusok közé is emelkedhettek volna. Az első kötet első része János király halálával végződik, a második rész pedig a török hódoltság korával foglalkozik. Részletesen írja le a szerző, miké]) jutott a város 1542-ben török kézre. De hogy Vezsenyi Mihály karánsebesi kapitány nevét miért írja Wessen-nek (108. 1.), el nem tudjuk találni. Nagy aprólékossággal tárgyalja Szeged 1552-iki veszedelmét s azután rá tér azokra a sok szenvedésekre, melyek a várost a török-tatár hadak átvonulása s a rabló hajdúk garázdálkodásai következtébeu érték. Sajnos, itt a századrészét sem említi azoknak a nyomorgatásoknak, melyekkel a lakosságot ekkor és később is a végbeli katonák sújtották. Nagyrészt általánosságokat mond a török adózásról s roppant hiányosan vázolja Szegednek a pozsonyi kir. kamarához való viszonyát. 1614-ben kerül a város a kamara fenhatósága alá, s Szeged, Martonos és Tápé a füleki kapitányok személyében külön tiszttartót kapnak, kiknek e nemű szereplése 1686-ig kimutatható. Reizner csak egy tiszttartóról tud s azt állítja, hogy