Századok – 1900

Történeti irodalom - Reizner János: Szeged története. Ism. Borovszky Samu 628

TÖRTÉNETI IRODAI,OM. 641 De kizárja a kiterjedtebb gazdálkodás lehetőségét az a körülmény is, hogy Szeged környékén hajdan rengeteg mocsarak (kiöntések) és homokpusztaságok terültek el, melyek nagyobb méretű földmívelésnek elháríthatatlan akadályai voltak. Nagyon természetes ennélfogva, hogy Reizner a hospesek alatt csupa gazdákat ért. Pedig a középkorban a hospes szóval a városi polgároknak nem foglalkozását jelölték, hanem egyszerűen azt a jogviszonyt, mely által a saját bírája alatt álló és külön kiváltságokat élvező városi polgár a nemesektől és jobbágyoktól különbözött. A szerző minden áron arra törekszik, hogy a város megalapításának dicsőségét ne merje valahogy valaki idegen jövevényeknek imputálni (s ez az oka, hogy liospes annyi mint: gazduram), mert szerinte Szeged alapítói tősgyökeres magyarok voltak. (I. 40.) Boldog önámítás, mely az utódot az ősök származásával való kérkedésre készteti. Mit szóljon akkor a hatalmas Róma, melyet szegénylegények alapítottak ? De hagyján ; térjünk a dologra. Kövessük nagyjában az első kötet eszmeinenetét s álljunk meg itt-ott a szembetűnőbb hibáknál és tévedéseknél. Az első kötet a legrégibb időtől a XYIII-ik század végéig terjedő korszakot öleli fel. Az első fejezet a honfoglalás korát megelőző archaeologiai adatokat csoportosítja röviden, s tegyük hozzá,, sikerülten. Azután a város alapításáról szól s itt felhasználja a dömösi prépostság 1138-iki alapítólevelét is, mint a melyben Szeged körűi fekvő számos helység (pl. txyő, Tápé, Zákány, Szer, Dorozsma stb.) van felsorolva; de téved abban, mintha az oklevélbeli villa Sahtu alatt (I. 27.) Sártó vagy Sáregyháza volna értendő. A Sahtu névalak a Csanád vármegyei Sajti-nak (ma Sajtény) felel meg, mely a Marosparton feküdt, s melynek név szerint felsorolt sószállító lakosai »per annum sexies redeunt de Ultrasilvanis partibus usque ad forum Sumbuth cum duabus navibus.« A forum Sumbuth az Arad vármegyében fekvő s szintén marosparti Szombathely, inai nevén Szabadhely. Külön fejezetben van tárgyalva a sóraktár, a kir. kamara és pénzverde. .Jóllehet az aranybulla 1318 évi esztergomi másolatának azt a passusát, mely Scegved-et és Zoloch-ot említi, hasonmásban is bemutatja, mégis a szövegben ez utóbbi helyet Szolnoknak mondja s nem Szalacsnak, mint az máirég meg van állapítva irodalmunkban. II. Endre 1221-iki rendeletéből, hogy a Csanádi egyházmegyében vert pénz tizede az esztergomi érseket illeti, szintén nem lehet azt kiolvasni, mintha ez a szegedi pénzverdére vonatkoznék (35. 1.), mert Szeged abban az időben nem a csanádi egyházmegyéhez,