Századok – 1900
Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Nagy Lajos és a bulgár bánság 577
ΝΑΟΥ LAJOS ÉS A BULGÁR BÁNSÁG. 579 Ma már tisztán látjuk a török hatalom előnyomulásának és sikereinek okait, de az akkori tényezők nem láthatták előre a jövőt. Nem láthatta előre Nagy Lajos király sem. Neki legfontosabb érdeke a birodalom délnyugati hatalmi körének s az Adriánál való erős helyzetnek biztosítása volt. Ebbeli czélját el is érte, mert törekvései oly irányban érvényesültek, melynek a régi magyar politika már a ΧΙ-ik század óta megegyengette az útját. Ha közelebbről tekintjük az úgynevezett Balkán-félsziget] északi határvonalát : a Száva-Duna vonalát az Adriától a Feketetengerig, azonnal szembe ötlik, hogy a magyar közvetetten hatás a határnak kisebb, nyugati részén, Belgrádtól, mondjuk a Vaskaputól a krajnai határig s attól délre érvényesült erősebben. Egészen elütök a viszonyok az Alduna mentén. Míg ugyanis a Vaskapuig az országos határ folyton az elválasztó Száva-Duna vonalán halad, a Vaskaputól a Feketetengerig nyúló Duna-vonaltól északra Havasalföld, délre pedig a Balkán-lánczolatig terjedő dunai Bulgária terült el, mely csak szűk ponton a Duna szirtszelvényeinél érinti a magyar határt. A magyar birodalomnak ez a délkeleti határa, melyet az erdélyi Kárpátok öve jelez, egyfelől biztosította ugyan az országnak keleti szárnybástvázatát, Erdélyt, de egyúttal a Havasalföld-Bulgária alkotta síkságnak is erős vára volt a magyar támadással szemben, egészen elnézve attól, hogy a támadó országos magyar hatalommal szemben az Alduna katonai szempontból is jóval erősebb védővonalat alkotott a Szávánál. Midőn a kun elemektől összeforrasztott bulgár-szláv, vagy mondjuk, kelet-balkáni szláv törzsek az Aldunától északra oláhosodni kezdenek s a havasalföldi és moldvai törzskerületek (zsupák) annyira románokká válnak, hogy csak az egyházban s a diplomácziában marad meg a szláv nyelv, tehát már ÍI XlII-ik században : Magyarország határereje meggyöngült e ponton. Az oláh vajdaság magában véve ugyan sohasem volt valami erős, de mint közbevetett politikai szervezet lényegesen gyarapította annak az erejét, a kivel megegyezett. Ez a körülmény fejti meg fontosságát a török uralom terjeszkedése idejében s magyarázza politikai szereplésének súlyát mind a mai napig. Mindezen általános szempontokat teljesen csak a szlávoláh megtelepedés s a havasalföldi és moldvai belső állapotok kritikai tárgyalása fogja tisztábban előtüntetni. Ennek híjával vagyunk. A miket Pesty, Hunfalvy s többen közöltek, mind érdemes részlet-tanulmányok, de még nem adnak érthető, szemléltető képet. A mai román történetírás ugyan rengeteg 37*
