Századok – 1900

Értekezések - THALLÓCZY LAJOS: Nagy Lajos és a bulgár bánság 577

580 THALLÓCZY LAJOS. oklevelet nyomat le újra, lenyomatja még az Olasz-Liszkára vonatkozó adatokat is, mert hiszen az olasz is román, de a helyi és topographiai tanulmányoktól visszariad. Élénken érezte e nehézséget Nagy Lajos legújabb történetírója is, ') a kinek nagy érdeme, hogy az egész irodalmat felhasználta. Nézetünk, vagy még szabatosabban szólva, benyomásunk szerint a XV-ik században az északi bulgár területet és Havasalföldet nem lehet két élesen különvált ethnikus alakulásnak vennünk, mert csak politikailag azok. Míg az Aldunától délre a szláv-bulgárság az úr s a csángó román oláhok adják a pásztorelemet s egyes helyeken jász-kun és besenyő csoportozatok is telepesek, északra a telepes szláv törzskeretek társadalmilag már oláhok ugyan, de a havasalföldi síkság egyházi s külső politikai tektonikája még szláv. A két ország érdekei ügyszólván egybefolynak, politikai érdekeik is közösek. A bolgár, valamint a havasalföldi és moldvai terület alattvalóiban a középkori értelemben vett loyalitásnak még az a mértéke sincs meg, mely legalább az egyvívásúak közös érdekeinek tiszteletben tartásáig ér. Ebből ered az a rajzó jellege a különféle vajdák vezérelte oláh és szláv törzs-áttelepedéseknek hazánkba, majd meg visszatérése az oláh és moldvai területre. Még nem földhöz kötött elemek, hanem csángók ők a szó szoros értelmében. A mint szokás a futó homokot megkötni ültetvényekkel, azonképen a mi Anjouink is kiváltságolásokkal fűzték koronájokhoz e jövevény telepesek előbbkelőit. A balkáni népek fejlődéséből az uralkodó irányában való — mondjuk — elvi hűség hiányzik, minthogy ott egészen más hatások szerint alakultak a népet alkotó rétegek. Nálunk, a ki a jövevények közül gyökeret vert, a király emberévé lett, ha pedig nem volt meg az arra való képessége, kivándorolt, pártot ütött, hütelenné lett a szó akkori értelmében. A Balkánon nem vették oly komolyan a hűség elvét. Ebből a szempontból kell tekinteni az oláh vajdának s a bolgár czárnak is magatartását, ha a magyar koronához való viszonyukról van szó. A király már akkor is elérte czélját, ha a vajdának úr-ként parancsolhatott, mert országát nem rakhatta meg népével, mikor a lakatlan nagy területeken nálunk is elkelt az új telepes. S még nagyobb eredményt élei, midőn 1365-ben az Aldunától délre magyar katonai uralmat létesít a bulgár bánság képében, épen abban az időben, midőn a török a régi thrák területen, Drinápolyban, majdnem közvetetten érintkezésbe kerül a magyar érdek-sphaerával. ') Pór Antal: Nagy Lajos. Budapest, 1892. 618. 1.