Századok – 1900

Történeti irodalom - Sirbu; Jon: Mateiu-vodă Básărábas auswärtige Beziehungen 1632–1654. Ism. Jancsó Benedek 518

TÖRTÉNETI IRODALOM. 531 kérdéssel, hogy Máté fizetett-e évi adót Rákóczynak, vagy nem? A portánál ugyanis arról vádolták Mátét ellenségei, hogy nemcsak a szultánt ismeri urának, hanem Rákóczyt is, kinek évi adót tizet. Ez adósság dolgában terjedelmes levelezés folyik : egyrészt Rákóczy és bukaresti megbízottai, másrészt pedig Rákóczy és Máté vajda között, mert a mint Rákóczynak egyik küldötte, Szalánczi írja: »a vajda olyan, mint a csökönyös ló; akármenynyit is ütöd, egyet horkant, de nem megy tovább egy tappodtat sem.« Máté vajda azonban nemcsak fizetésbeli kötelezettségeinek tesz lassanként eleget, hanem 1635 nyarán formális szövetséget is köt Rákóczyval, melyben a juhlegeltetési vámok kárpótlásának ürügye alatt magát évenkint 5000 forint adó fizetésére és egy szépen felszerelt török paripa ajándékozására kötelezi. De Máté vajdát nemcsak a Rákóczy iránt érzett háládatosság ösztökélte e szövetség megkötésére, hanem a kényszerűség is, mert Lupu moldovai vajdában igen veszedelmes, sőt félelmes ellensége támadt. Lupu vajda Konstantinápolyban kedvelt egyéniség volt, míg Máté csak amolyan kényszerűségből megtűrt vajda, a ki, mint a nemzeti ellenhatás embere, egyenesen a konstantinápolyi irányadó körök akarata ellenére lett vajdává. Máté és Lupu régi ellenségek voltak. Fiatalabb korukban együtt szolgáltak mindketten a havaselföldi vajda tirgovisti udvarában. Lupu tulajdonképeu nem is volt román, hanem albániai jövevény. Máté mint benszülött s a régi havaselföldi fejedelmi család, a Bassarabák valószínű ivadéka, kezdettől fogva a benszülött boérság idegen-ellenes reactiójának volt egyik határozott embere s így természetes ellensége is a Lupu-féle kalandor jövevényeknek. Lupu e miatt nem is maradhatott meg Havaselföldén, hanem átment Moldovába, hol nemcsak kedvezőbb körülményekre talált, hanem 1634-ben vajdává is lett. Tehetséges, ravasz és nagyratörő férfin volt, ki ügyességével a moldovai vajdai széken 19 évig, tehát majdnem olyan szokatlanul hosszú ideig bírta fentartani magát, mint Máté a havaselföldin. Erélyes, ügyes és rendtartó uralkodó volt. Sokat tett a rend, a vagyon és a személy-biztosság, sőt az egyház, iskola és a jogszolgáltatás terén is, — de szíve a vele bevándorolt görögökhöz és albánokhoz húzta, a kiknek kedvéért nagyon zsarolta a benszülött boérságot és a föld népét is. Lupu vajda minden áron Mihály vajda nyomdokaiba akart lépni, s mihelyt trónra jutott, azonnal hozzáfogott merész terve kiviteléhez. Először is a két vajdaságot igyekezett a maga vagy családja uralkodása alatt egyesíteni. Ismervén az