Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - III. közl. 495

ERDÉLY POLITIKAI ÉRINTKEZÉSE ANGLIÁVAL. 497 Ezt az elsőbbséget nemcsak annak tulajdoníthatjuk, hogy a két konstantinápolyi követ hamarább volt elérhető Erdélyből, mint a svéd tábor. Hágának igazi jóindulatát Erdély iránt, régebb idő óta ismerte a fejérvári udvar. Wicheről pedig Toldalagitól tudhatta Rákóczy, hogy ép oly őszinte híve Pfalczi Frigyesnek s ép oly melegen óhajtja a protestáns hatalmak egyesülését, mint elődje.1) Ha tehát ezek hallani fogják harczi készségét — így gondolkozott Rákóczy — megsegítik majd nagy követelései elérésében s fokozottabb buzgalommal támogatják a portán. Rákóczy 1631 elején követeléseinek csak egy í'észét tudatta a két követtel, mintha e szerénységével is pártjára akarta volna édesgetni őket. Különben a breitenfeldi csata nem csupán harczi kedvét élesztette Rákóczynak, hanem követeléseit is fokozta. Midőn 1632 elején Toldalagi és Serédy főkövetek, urok megbízásából átadták AVichenek és Hágának azokat a pontokat, melyeket Rákóczy három hírnöktől küldött Gusztáv Adolfnak, az angol követ észrevehette, hogy 1631 első napjai óta jelentékenyen emelkedtek a fejedelem reményei és vágyai. Most máiegyebek közt a császár osztrák tartományaiból is részt követelt, alkudozván a még meg nem szerzett zsákmány elosztása felől. Ezeket a pontokat nem merték az erdélyi követek az 1632 márczius 23-iki conferenczia elé terjeszteni, melyben a franczia, hollandi és angol követek tárgyaltak az erdélyiekkel. Serédy és Toldalagi ekkor csak az 1631 elején Keresztesitől átadott pontokról beszéltek. Talán azt hitték, hogy a svéd királyhoz küldött nagyobb követelések s különösen a katholikus országok birtokba vétele, kellemetlenül hatnának a franczia követekre. A két erdélyi kijelentette a conferenczia előtt, hogy urok addig el nem indúl a háborúba, a míg a követek Konstantinápolyban le nem tesznek számára ötvenezer tallért mintegy zálogul a többi követelésért. A tárgyalások e módja élénken emlékeztet Bethlen módszereire, és részben azoknak utánzata is volt, csakhogy változott körülmények közt. Bethlen idejében a három protestáns hatalom majdnem egyenlő súlylyal döntött arról, hogy fölvehetik-e az erdélyi fejedelmet szövetségökbe. Most a svéd király volt a helyzet ura, csupán arról volt szó, hogy ki csatlakozik Keresztesi Pálhoz, Wiche Rákóczyhoz, és Wiche jelentése 1631 január 12. — április 9. (Public Record Office.) ') Hogy Toldalagitól tudta-e, nem bizonyos, de Wiche Pétert így jellemzi Strassburg. (Szilágyi : Okirattár Strassburg Pál követsége történetéhez, 713. 1.) SZÁZADOK. 1900. VI. FÜZET. 32