Századok – 1900

Értekezések - ANGYAL DÁVID: Erdély politikai érintkezése Angliával - III. közl. 495

498 ANGYAL DÁVID. hozzá és minő föltételek mellett. A kik támogatták, mint I. Károly is megtette, azoknak az ő akaratával kellett számolniok, a mikor külön érdekeiket biztosítani kívánták. I. Károly, a kinek katonái Frigyes országának visszahódításáért küzdöttek Németországban, ugyancsak hiában ajánlotta volna a svéd királynak Rákóczy föltételeinek elfogadását. Wiche és társai tehát a márczius 23-iki conferenczián azt válaszolták az erdélyieknek, hogy a pénz letételére nincs felhatalmazásuk. De legjobb volna, ha Rákóczy még a tavaszszal megkezdené a támadást, inert hiszen a hadjárat alatt nagyobb eredménynyel is alkudozhatnék Gusztáv Adolffal. Emlékeztették arra, hogy Bethlen is így járt el, s hozzá tehették volna, hogy a Gusztáv Adolf sikereihez nem is fogható vállalatok fegyverre szólították az elhunyt fejedelmet. Csakhogy épen Bethlen példája tette óvatossá Rákóczyt a keresztyén szövetségesekkel szemben, noha 1632-ben az erdélyi támadás több sikerrel kecsegtetett, mint 1623-ban vagy 1626-ban. Toldalagi és Serédy a márczius 23-iki conferenczia után újabb kísérlethez fogtak. Néhány nap múlva tudatták az angol követtel, hogy Rákóczy az ő királyával s Németalfölddel óhajtana szorosabb szövetségre lépni. Ezt a szándékát a franczia és velenczei követek előtt titkolni kívánja. Valószínűen azt remélték a főkövetek, hogy e külön szövetség révén Wiche és Hága hamarább volnának hajlandók az ötvenezer tallér letételére. Wiche erről a szándékról jelentést tett kormányának, de máskülönben a mellett maradt, hogy a fő dologra nézve csak Rákóczy táborba szállása után adhat »derekas választ.« Ekkor már Toldalagi és Serédy is arra a meggyőződésre jutottak, hogy mégis csak szükséges volna valami erdélyi hadi tüntetés, melynek hatása alatt a svéd király is jó választ adna s a protestáns hatalmak is letennék a kívánt összeget. De mivel a hadi vállalatnak még ez a színlelése is elmaradt, Wiche sem biztathatta az erdélyieket. A tavasz elmultával az angol követ már nem igen bízott Rákóczyban, és úgy vette észre, hogy Gusztáv Adolfnak alig van szüksége az erdélyi diversióra. Midőn juliusban Szalánczi kapitiha kérdezte tőle, hogy nincs-e mondani valója a főkövetektől megpendített szövetségi tervre nézve, Wiche egykedvűen annyit mondott, hogy ő szolga és urától vár határozatot. Majd pedig egyenesen a svéd királytól remélhető válaszra utalta az erdélyieket. Nagyobb készséget mutatott Wiche a portától sürgetett engedelem s támogatás kinyerése tárgyában. Midőn a végbeli basák a béke felbontása ellen izgattak 1632 őszén, s midőn