Századok – 1900

Történeti irodalom - Bertha A.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Kropf Lajos 454

TÖRTÉNETI IRODALOM. 455 juk, a franczia átdolgozás annak körülbelül egy negyed részét, helyesebben mondva alig egy negyed részét teszi, mert Bertha könyve végének megírásánál Jancsó munkáját, melynek befejező kötete még meg nem jelent, nem használhatta. A rövidítés az eredetinek második köteténél észlelhető leginkább. Jancsó Benedek munkáját a hazai sajtó és folyóiratunk is méltó elismeréssel fogadta; azért nem is szándékozom ezúttal az ő művét bírálat tárgyává tenni. Megjegyzéseimben, a mennyire lehet, csakis a franczia átdolgozásra fogok szorítkozni. Tudományos műveknek más nyelvre való fordításánál, vagyis inkább átdolgozásánál mai napság már azt az utánzásra méltó eljárást követik mindenütt, hogy mindenekelőtt megjavítják az eredetit, az az a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával dolgozzák át, — hogy úgy mondjam —1 modernizálják. Bertha munkájánál ez a processus — úgy látszik — elmaradt. így pl. fölhasználatlanúl hagyta azokat a fontos adatokat, melyeket Róbert Károly király említ Radoszló fia István számára adott adománylevelében, midőn őt a Bazarád oláh vajda ellen vezetett hadjáratban tanúsított vitézségeért mindennemű birtokaiban megerősíti és új birtokokat is adományoz neki. Ε levél a Blagay-család Oklevél tárában jelent meg, Jancsó művének megjelenése óta. — Jó lett voln: azonkívül még fölhasználni pl. annak a szép tanulmánynak eredményeit is, a melyet annak idején a Tarul közölt Tliocomér-ról és rokonairól. Hadd lássák a francziák és a románok, hogy mi is haladunk ! Kekaumenos jelentését illetőleg továbbá, még mindig az 1881-iki kiadásra vagyunk utalva, jóllehet maga Wassiliewskv és Jernstedt újra, még pedig jobban, kiadták 1896-ban. Az efféle idézetet pedig, mint » Reichersdorf er : Moldva leírása, 1550. Voyez Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán félszigeten p. 280 et passim«, még csak megtűrhetjük egy magyarul írt munkában ; a franczia olvasó számára azonban talán mégis csak tanácsosabb lett volna a latin eredetit idézni, valamint Xénopolnak oláh nyelvű kis tankönyve helyett ugyanazon szerzőnek francziáúl írt két kötetes munkáját. Bertha Sándor — hogy folytassuk megjegyzéseinket — elmulasztott egy jó alkalmat, hogy a franczia tudós világot a román történelem-gyártók boszorkám' konyháján űzött ördöngös mesterségek titkaiba beavassa. Pedig, ha kimutatta volna, például, hogy a kalocsai érsek-bői (archiepiscopus Colocensis) miképen csináltak Xénopolék kolozsvári érsek-et (arcliiepi-