Századok – 1900

Történeti irodalom - Bertha A.: Magyars et roumains devant l’histoire. Ism. Kropf Lajos 454

456 TÖRTÉNETI IRODALOM. scopul di Cluj), és hogy azoknak a híres címpulungui chrysobuloknak mily parányi a tudományos értékök : akkor sokkal hathatósabban adta volna meg a kegyelemdöfést a Radu Negru-féle szép mende-mondának, mint annak a fölsorolásával, hogy ez vagy amaz oláh történetírónak, Hurmuzakinak, Hasdeunak, Tocilesconak stb. mi a személyes véleménye e kérdésben. A mint látom továbbá, Bertha Sándor teljesen kihagyta Jancsó Benedek könyvének azt a fejezetét, melyben »a románság erkölcsi állapota a mohácsi vészt megelőző századokban« van leírva, a mely fejezet — mellesleg legyen mondva — többet tartalmaz annál, a mit a czím után következtetni szabad, mert pl. adja Weigandnak, a lipcsei oláh seminárium igazgatójának nyilatkozatát a mai balkáni románok erkölcseiről, Pál aleppoi archidiakonusnak jellemrajzát a moldováu népről II. Rákóczy György idejében, Bandinusét (kelet nélkül), Bongarsét 1585-ből, Reichersdorfer Györgyét 1550-ből. Gromo Giovanandr a-ét és Verancsicsét szintén a XVI-ik század második feléből stb. Ezt a fejezetet kár volt kihagyni, mert szép illusztrácziókat szolgáltatott volna annak megítéléséhez, hogy mit tartsanak a francziák arról a magasabb műveltségről, melyről annyit olvastak Xénopolék és a párisi Revue Historique dáko-román munkatársainak dolgozataiban. Minél tovább haladunk Bertha Sándor könyvének olvasásában, annál rövidebben végez ő az eredeti szöveggel és annál gyérebbekké válnak a forrásidézetek ; másrészt pedig annál sűrűbb a sok csúnya sajtóhiba,1) mintha csak az átdolgozó belefáradt volna a munkába.2

) KROPF LAJOS. •) Ilyen pl. Széchenyi István ».Bückblick«-je. Egy helyen a hírhedt, Janku-ból Jancsó-1 csinált a szedő. Ez utóbbi hiba ki van javítva az Errata-bavt. ') Legyen szabad a t. bíráló megjegyzéseihez egy rövid észrevételt fűznünk. Való igaz, hogy Bertha Sándor munkájának részeiben — mint azt a t. bíráló is pedzi czikke elején — nincs meg a kellő helyes arány, a mennyiben a franczia közvéleményt a román kérdés aktualitásánál fogva bizonyára leginkább érdeklő újabb mozgalmak tárgyalása nagyon is rövidre van benne fogva, sőt hézagosnak mondható. Ennek oka kétségkívül az, hogy Jancsó műve, melynek eddig megjelent legutóbbi kötete csak az ötvenes évek elejéig terjed, az újabb események fejtegetésében nem szolgált többé kalauzúl a szerzőnek. De mindamellett Bertha Sándor könyve, mint komoly és pártatlan irányú mű, mely ügyünknek csak jó szolgálatot tehet a külföldön, elismerésünket érdemli, főleg épen most, mikor egy másik franczia könyv, melyet Gliica román író »L'autonomie de la Transylvanie ι czím alatt bocsátott világgá, a románok politikai vágyainak érdekében, Erdélynek egykori önálló magyar államiságát hamisan, a