Századok – 1900

Tárcza - Bács-Bodrog vármegyei történelmi társulat Évkönyve 370

370 tálicza. — TURÁNI NYELV- ÉS NÉPTANULMÁNYOK. Ε gyűjtő czím alatt Pongrácz Sándor tagtársunk — miután a kunok nyelvéről mái­értekezett — most egy újabb füzetet bocsáta közre, melyben különféle nyelvtudományi és őstörténeti kérdésekkel foglalkozik, így külön-külön szól : a székelyekről, a baszkok nyelvéről, a finnek nyelvrokonairól Indiában, a sitán-parasztokról, a szabartoi-aszphaloi népről és nevéről, s végűi a személyes névmásról a turáni nyel­vekben. Mind e tanulmányok nincsenek ugyan elég szakszerű képzettséggel írva, de mindamellett a szerző némely szóhasonlításai, itt-ott egyes észrevételei figyelmet érdemelnek, s némely adatai, mint pl. a miket a sitán-paraszt (szerző magyarázata szerint : isten-imádó) felekezetről — melyhez a magyar parasztság eredetét kapcsolja — Fry Hubert Osvald könyve nyomán az angol-afgán John Campbell (Feringi hasa) középázsiai élményeiből idéz, érde­keseknek mondhatók. FOLYÓIRATOK. — A BÁCS-BODROGH VÁRMEGYEI TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ÉV­KÖNYVE. Szerkeszti Roediger Lajos titkár. XV. évf. I—IV. füzet. — A mult évi folyamban két közleményt találunk folytatásúl az előző évfolyam közleményeihez. Az egyik Dudás Gyula közle­ménye : a Bács-Bodrog vármegye alsó járásában 1841-ben össze­írt nemesek névsora ; a másik Szárics Bertalan-é, kinek mint a vármegye főügyészének hivatalosan is elég alkalma volt a Mária Terézia által alakított tiszániimeni koronái kerület jogviszonyai­val s birtokjogi természetével behatóan foglalkozni. Meggyőzőleg kimutatja, hogy a kerület községeinek határai nem tartozhatnak más jogczím-keretekbe, mint az úrbéri javak közé. A kerület nem számítható a szabad kerületek, mint a Jász-kunság, Hajdúság, Túrmező (Turopolje) vagy a Szepesi XVI város sorába, hanem olyan korona uradalomnak tekinthető, mely telepített lakosoknak adatott használatúi. -—• Dudás Gyula, a társulat korábbi titkára, még két czikket közöl. Az egyik, az 1719-ben megnemesített borsódi és katymári Latinovics család története, melyről már megemlékeztünk,2) maga betölti a negyedik füzetet. A szerző fölemlíti azt a családi traditiót is, hogy a dalmata vidékről hozzánk szakadt család nevében a latin származás emlékezete volna megörökítve. A czikkhez a családi czímer színes rajza és négy leszármazási tábla járul ; nem találjuk azonban e táblákon ') Német fordítása »Des Anglo-Affglianen John Campbell Wande­rungen und Abenteuer unter den tcilden Stämmen Zentralasiens « czím­mel jelent meg. Lipcse, 1864. a) Századok. 1900. 83. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents