Századok – 1900

Tárcza - Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon 369

TÁRCZA. 369 huszita támadások s a humanismus korára terjed ki 1500-ig; a harmadik (1500 —1614) a vallási forradalom (reformáczió), a negyedik (1614 —1674) a vallási visszahatás (ellen-reformáczió) korát, végűi az ötödik, melyet szerző az okmányhamisttások és birtokperek korának nevez, a prépostság utolsó száz esztendejét (1674—1776) foglalja magában, az első szepesi püspök, Szalbek Károly kinevezéseig. Kár, hogy a különben sok érdekes részletet tartalmazó munka valóban rászorúl arra a védelemre, melylyel a kiadvány szerkesztője az előszóban a szerzőnek határozottan felekezeti szellemét és irányzatát mentegeti, sőt megokolni törekedik. Csakhogy e megokolás nem mondható szerencsésnek ; mert ha igaz, a mit Macaulay mond, hogy nincs része a történelemnek, melyet a különböző pártok írói annyira zavarba hoztak és meghamisítottak volna, mint épen a reformáczió története : akkor egy okkal több, hogy a ki annak mozgalmaival mint történetíró foglalkozik, az minden más szellemtől és irányzattól szabadon, egyedül a szigorú objectivitás szellemét kövesse munkájában. Az ÖRÖKÖS FŐRENDISÉG EREDETE MAGYARORSZÁGON. A magyal- alkotmánytörténet egyik legérdekesebb kérdésével foglalkozik e 336 nagy nyolczadrétű lapra terjedő kötet, melyben Schiller Bódog a budapesti tudomány-egyetemen pályadíjjal jutalmazott munkáját most kibővítve s részben átdolgozva, az elől jelzett czím alatt kiadta. A szerző felfogása szerint az örökös főrendiség fogalmában két momentum egyesül : u. m. egy anyagi, vagyis az állam akaratán, a törvényen alapuló kiváltságos jogi állapot, a főrendiség tartalma, ·—• és egy alaki, vagyis az a meghatározott, felismerhető, átöröklődő kellék és feltétel, melyhez az említett kiváltságos állás, az anyagi momentum kötve van. Ehez képest munkája feladatát is két részre osztja, s először azt fejtegeti, hogy mily úton és irányban, minő intézmények mellett fejlődött ki a magyar nemesség régi egységének és jogegyenlőségének megtörésével a kiváltságos állapot fogalma, a születés jogán alapuló örökös főrendiség ; másodszor azt kutatja, honnan erednek a főrenddé tömörülő elemek ismertető jelei, az örökös főrendiség külső kifejezéseűl és feltételeűl szolgáló grófi, bárói és herczegi czímek. Eüggelékűl még egy külön czikkelyt szentel annak a kérdésnek tisztázására is, hogy mi a magnates szó jelentése az 1608-iki k. u. I. articulusban ? s kimutatja, hogy ezen elnevezés mint gyűjtőnév szerepelt, melyen a különböző, de csakis örökös főrendi czímekkel felruházott urakat értették. A fiatal szerző nagy szorgalommal tanulmányozta emlékeinket s tőle telhetőleg igyekezett azon, hogy művét, melynek tüzetesb ismertetésére még visszatérünk, mennél teljesebbé tegye. SZÁZADOK. 1900. IV. FÜZET. 24