Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289

300 PÓR ANTAL. Ezt tartjuk mi az összetűzés valószínűbb (közvetett) oká­nak, mint a határvillongást, mely Nagy Lajos király idejében (kivált 1360 körűi) tudtunkra elő nem fordult, és a mely kevésbbé adhatott alkalmat arra is, hogy az özvegy Erzsébet királyné személyét a tárgyalás körébe vonják, noha tagadni nem lehet, hogy az anyakirályné mindenképen hivatva érezte magát arra, hogy az ország mindennemű ügyeibe avatkozzék. Másképen áll a dolog Dalmátországra nézve, melyet, mint láttuk, féltettek a császár és az osztrák berezeg szövetkezésétől. Dalmátországba annak visszaszerzése után (1360 november) Nagy Lajos király anyját küldötte több főúr társaságában, hogy az ügyeket ott rendezze,1 ) és — úgy tetszik - Dalmá­czia jövedelmeit is anyjának utalta ki Lajos, melyeket való­színűleg mindaddig bírt, mígnem 1370-ben Lengyelország kor­mányát átvette. Positiv adatok híján ezt onnan gyanítjuk, hogy midőn az özvegy Erzsébet királyné Lengyelország kor­mányát ez országban többször ismétlődő zavarok miatt fia, Nagy Lajos kezébe tette le, ez viszont, hogy anyját a Lengyel­országból kapott jövedelmei elvesztéseért kárpótolja, Dalmát­országnak sok ezerre menő jövedelmét utalta ki számára.2) Kétszeresen nevezhető tehát a háború, melyet Nagy Lajos IV. Károly császárnak megizent, özvegy Erzsébet királyné háborújának : egyszer, mert az ő megsértése miatt történt a hadizenet ; másszor, mert nem minden ok nélkül azt vélte, hogy Dalmáczia az az ország, melyet ő rendezett be, s talán az ő jövedelmei állanak koczkán. Épen ezért nem alaptalanúl állít-tozott politikai helyzet adott okot a háborúra, ki lehet olvasni az 1304 febr. 10-én kötött brünni béke ezen szavaiból is : »Et rte bent etiam sub­late esse totaliter omnes actiones et impetitiones, quas ex nobis pars altera ad reliquam pro suis terris et hominibus seu bonis usque in pre­sentia tempóra habuit ; item spopondimus, . . . quod neutra pars litigiöse vei contra alterius partis voluntatem ad eiusdem alterius partis terras, nec homines principatus, nec dominia . . . quos et quas nunc habet et possidet, vei acquiret in posterum, ullis unquam temporibus conari, seu ipsam in eisdem debilitari, dampniftcare debebit, ant per vias aliquas impedire.« Steyerer : Comment, pro hist. Alberti II. 383. 1. ') »Pro reformatione status regnorum Dalmacie et Croacie.« Orsz. Levéltár dipl. oszt. 5010. — Y. ö. Lucius: De regno Dalmatiae. U. ο. — Fejér id. m. IX. 3. 221. ") Archidiac. Gneznen. Sommersbergnél : Siles. rer. SS. II. 117.

Next

/
Thumbnails
Contents