Századok – 1900
Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289
XAGY LAJOS KIKÁLY SZÖVETKEZÉSE IV. KÁROLY CSÁSZÁR ELLEN. 301 hatjuk, hogy neki a IY. Károly császár ellen létesült szövetkezet összehozásában nem csekély része volt. S ezzel in médias res lépünk. III. Miután Nagy Lajos király a háborút megizente IY. Károly császárnak, sereget gyűjtött egész országában, s a szomszéd királyokkal és fejedelmekkel is szövetséget kötött a küldendő segély iránt. Elsőben is nagybátyjához küldötte követeit, kérvén őt, hogy nénje, Erzsébet királyné gyalázatát bosszulatlan ne hagyja, hanem a sértő császár ellen minden hatalmával föltámadjon. Kázmér király tanácsot ülvén főpapjaival és főuraival, elhatározta, hogy minden népével személyesen ül föl, nemcsak, hanem a litvaiakat, rutliéneket és tatárokat is magával viszi. — Zsigmondhoz, Dáczia királyához is küldött Lajos magyar király követeket, kikhez Kázmér lengyel király megbízottjai is csatlakoztak. Ezen Zsigmond, Boguszló stolpi berezegnek, Kázmér király vejének rokona lévén, miután megértette a hadjárat okát, ő is szövetségesül szegődött, Károly császár pedig értesülvén az ellene készülő nagy hadjáratról, sürgősen fölhívta a német választó fejedelmeket, Ausztria és Németország összes fejedelmeit, hogy őt támogassák. Minthogy azonban az ellenséges felek mindent elkövetének, hogy hadi erejöket gyarapítsák, véres háború küszöbén állott kelet és nyugat, mely nagy veszedelemmel fenyegette a kereszténységet. Dlugoss folytatólagos előadását a Nagy Lajos király és Károly császár közt kitört viszály részleteiről nem azért ismertetjük, kivonatosan bár, mintha Dlugoss elbeszélését akarnók tovább is tanulmányunk alapjáúl fektetni, hanem, hogy feltűntetvén újabb tévedéseit, igazoljuk, miért kételkedtünk már azokban, melyeket e viszály előzményeképen előadott. Nem szenved kétséget, hogy Kázmér lengyel király a szóban forgó háborúságban Nagy Lajos királynak volt szövetségese, mint ezt Dlugoss beszéli, de vájjon a litvaiakkal, ruthének') Hist. Polon. III. 292.
