Századok – 1900

Értekezések - PÓR ANTAL: Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen 1362-ben. - I. közl. 289

XAGY LAJOS KIKÁLY SZÖVETKEZÉSE IV. KÁROLY CSÁSZÁR ELLEN. 299 kötött Rudolf, Frigyes, Albert és Lipót osztrák herczegekkel minden emberfia ellen örök időre olyképen, bogy egyik fél a másikat minden bajában segítse, mintha saját ügyéről volna szó; egymás hozzájárulása nélkül békét, szövetséget, sőt még házasságot se kössenek. Ezek után ő is hadat izent az aquilejai patriarchának és segítő hadat bocsátott IV. Rudolf rendelkezésére, a ki azután a patriarchát teljesen leverte és foglyül Bécsbe küldötte.1) A császár okoskodása menetét nem nehéz kitalálni. így okoskodhatott, mielőtt magát e fontos ügyben elhatározta : ha IV. Rudolf a magyar király ellen szövetkezik vele, előre láthatólag elveszti annak barátságát és nem lesz majdan támasza, ha esetleg császár választásra kerül a sor ; másrészt ha IV. Rudolf megalázza a patriarchát és megbénítja hatalmát, a mit tenni szándékozott, megfosztja a magyar királyt is egyik számottevő szövetségesétől Velencze ellen, elgátolja útját és terveit Olaszországban, sőt veszélyezteti Dalmátország imént visszaszerzett birtokát is. Ε föltevésünk alaposságát bizonyítja, hogy IV. Rudolf herczeg, mihelyt hatalmába kerítette a patriarchát, legott Velenczébe látogatott. A dogé királyi pompával fogadta, maga vezette őt és mutatta meg neki a várost. Rudolf el volt ragadtatva, és viszont a velenczei tanács is megelégedéssel tekintett e látogatásra, mely a köztársaság állapotát minden oldalról megerősíté.2) — A magyar királyi udvarban is úgy fogták föl a dolgot, a mint előadtuk. Bizonyítékot szolgáltat erre Nagy Lajos király rendelete Trau városához és valószínűleg a többi dalmát városokhoz. Ε rendeletében tudatja a magyar király, hogy a császár és az osztrák herczeg — úgy látszik — hadat szándékoznak indítani ellene, a miért meghagyja a nemeseknek és városi tanácsnak, hogy szemök és gondjok legyen mindenre, nehogy a magyar korona valamely titkos ellensége ártani merészeljen a király úrnak.3) *) Austro-Friulana, 121 és köv. 11. — Diessenhofen, Böhmernél : Pontes IY. 124. 3) Zahn : Archiv für oest. Gesch. LVI. 257. 3) Lucius: Memorie di Trau, 277. ddo 1361 dec. 15. és De regno Dalmatiae. (Sohwandtnernél: SS. rer. Hung. III. 384.) —: Hogy a megvál-