Századok – 1900
Tárcza - Nemzetközi történelmi congressus 249
250 TÁRCZA. 1. Histoire générale et diplomatique, 2. Histoire comparée des institutions et du droit, 3. Histoire comparée de l'économie domestique, 4. Histoire comparée des affaires religieuses, 5. Histoire des sciences, 6. Histoire comparée des littératures, 7. Histoire de Vart, 8. Histoire de la musique. Az osztályok ezen sorozatából, a melyeknek párisi országos bizottságai a franczia tudományos világnak számos kitűnőségét egyesítik magukban, kitűnik, hogy az 1900-iki nemzetközi történelmi congressus a nemzetközi érintkezések történetén kívül még az összehasonlító vallástörténetet, jog és intézmények történetét, irodalom-történetet, mű- és zenetörténetet, az exakt tudományok történetét is fel fogja ölelni ; azon felül az első osztály programmja még a történelmi módszertan kérdését is felöleli. A congressus programmjának általános határozataiból ki kell emelnünk még. hogy a congressus hivatalos nyelve a franczia, azonban a latin, német, angol, olasz és spanyol nyelvek a francziával egyenrangúaknak jelentettek ki. Azonkívül bármely más nyelven is tartható előadás, ha az előadás franczia résumé-je közvetlen az előadás után is beterjesztetik. Egy előadás tartama 15 perczben van megállapítva, de az osztály ez időt meghosszabbíthatja. Minden, úgy a közüléseken, mint pedig az osztályüléseken megtartott előadás a congressus irományaiban (Actes, ez idő szerint az Annales d'histoire czímű közlöny, megjelenik Párisban) látand napvilágot, mely iratok a résztvevőknek meg fognak küldetni. A részvételi díj 20 frankban van megállapítva ; a résztvevőknek jogukban áll bármely osztály tárgyalásaiban résztvenni, azonban kívánatos, ha mindjárt előre megjelölnék az osztályt, melynek tagjai sorába óhajtanak fölvétetni. Az 1900 évi párisi nemzetközi történelmi congressus elnöki tisztét Gaston Boissier, az Académie française örökös titkára vállalta el. míg a végrehajtó bizottság élén René de Maulde de la Clavière, az állandó központi bizottság elnöke áll. Az 1900 évi párisi nemzetközi történelmi congressus első ízben fogván tágabb keretekben megtartatni, s egy minden valószínűség szerint szélesebb nemzetközi érdeklődést és részvételt biztosító alkalommal, minő a párisi világkiállítás, alkalmat nyújt arra, hogy úgy szorosabb értelemben vett hazai történelmünk, mint Magyarország művelődésének történeti folyamatáról a külföldnek legalább némi képet és megközelítő fogalmat adjunk. Óhajtandó lenne tehát, ha hazai történettudományunk illetékes művelői e
