Századok – 1900

Történeti irodalom - Eliade; Pompiliu: De l’influence française sur l’esprit public en Roumanie. Ism. Kropf Lajos 228

TÖRTÉNETI IRODALOM. 229 Szerzőnk egy rövidke bevezetés után belemarkol föladatába és tárgyát két részre osztja. Az első könyvben leírja a régi román világot »Etat de la société sous l'ancien régime« czím alatt, még pedig - becsiUetére legyen mondva leírja azt bátran, minden szépítgetés nélkül. Elénk színekkel ecseteli a román paraszt nyomorát, tudatlanságát, babonásságát s így tovább, kit saját pópái és bojárjai jobban sanyargattak, mint akár török, akár muszka hódítói. S a mit nem vett el tőle bojár, pópa, török, tatár vagy muszka, azt elpusztította a sáska meg az árvíz, s így a paraszt sorsa mindig az maradt, akár jó volt a termés, akár rossz. Azok közül pedig, kiket az éhenhalál megkímélt, sokakat megölt a járvány, a kolera vagy pestis. Egy hospodárjuk, Maurocordato Konstantin, igyekezett a szerencsétlenek sorsán javítani, de jóakaró rendeletében nem volt köszönet : a parasztok elnyomói saját hasznukra fordították azt, s a reform utáni állapot még rosszabb volt a réginél. Egy második fejezetben leírja továbbá szerzőnk az idegen, orthodox görög papság garázdálkodását, a főpapság kapzsiságát, az alsóbb papság műveleti enségét, nyomorát, erkölcstelenségét és a román köznépnek e viszonyokból folyó val lástal anságát. Egy-egy további fejezet azután a pompát szerető és munkát kerülő, vérszopó bojároknak van szentelve, és a zsarnokoskodó hospodároknak, kik közt a belföldi családokból származottak még rosszabbul bántak saját népökkel, mint az idegen iiemzetbeliek, a görögök vagy a kegyetlen török basák. Á mondottakból önként következik, hogy az olyan országban, hol a paraszton kívül a belföldiek közül senki sem dolgozott. kalmárkodásra pedig az oláh nem termett — az ipar és kereskedelem természetesen idegen jövevények kezébe került, s czigány, örmény, görög, zsidó és török bevándorlóknak nyilt alkalom a nyereségre. Ezeket a viszonyokat írja le a mintegy kilenczedfél ívre terjedő első könyv. A második könyv azután a franczia befolyás közvetítőiről értekezik. Szerzőnk szerint az új franczia műveltség négy különböző vi ton került az oláh-moldva földre, s közvetítői voltak a phanariota hospodárok udvara, az orosz katonatisztek, a nagy franczia forradalom és - last, hat not least — az erdélyi oláhok ! Az említett hospodárok közül többen európai műveltségűek voltak. így pl. szerzőnk idézi a híres Maurocordato Sándor példáját, a ki. miután Paduában és Bolognában az