Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

A SZÉKELY HATÁRŐRSÉG SZERVEZÉSE legerőszakosabb kihágásokra vetemedtek. A nép egy része a terrorismus hatása alatt maga is beállott katonának. Csíkban e viszás helyzet következtében felfordult minden rend és megrendült a közbiztonság. A kik végső kétségbeesésből a fegyvert felvették, a katonatiszteknek sem engedelmeskedtek; a vármegyei tiszteket is okolván helyzetök miatt, az urakat és nemeseket üldözni kezdték, a szék tömlöczét, az udvarházakat megtámadták, a jobbágyokat erőszakkal magokhoz vonták s felfegyverezték, újabb és régi 30—40 esztendős ítéleteket, szerződéseket erőszakkal megváltoztattak, birtokokat foglaltak, úgy, hogy a fegyvert fel nem vett nép házából is elbujdosott. Még szorongatottabb helyzete volt a nemességnek, a nép »azt kiáltván közönségesen, hogy a fegyvereknek felvétele oka és árulójuk a nemesség lett volna.«1) ( Idáig ment a fékevesztett köznép vakmerősége, hogy midőn a szék tisztei és nemesei 1763 jan. 11-én Csik-Várdotfalván székgyűlést tartottak, a felfegyverzett nép által a kántor házában, hol gyűlésöket tartották, majd a parochián, a hová menekültek, őrizet alá fogattak, körülvétettek s különböző követelések (régi adók visszatérítése stb.) után halállal fenyegettettek. A szék tisztei és a nemesség »látván végső veszedelmüket«, az ottani, alig puskalövésnyire lakó katonai főtisztnek, Caratto alezredesnek, az őrség kijátszásával »könyörgő levelet« küldöttek, hogy sietne oltalmukra és »a fellázadott népnek lecsendesítésére«. Az alezredes el is jött két kapitánynyal és egy hadnagygyal; »mit cselekedett, mit nein«, nem tudható, »de csak az következett belőle«, hogy a vicetisztek és nemesség szorongatott helyzete még inkább súlyosbodott; éjszakára egy házba (a plébániára) szoríttattak s »ki nem írható fenyegetéseket kellett tőlök hallaniok«. Éjjel két jóindulatú értelmes ember titkon belopózott a házba és tudatta velők, hogy a nép életökre tör, »nincs, ki azon felzúdult népet zabolázhassa, és szándékok az, hogy mindnyájokat kivonyván az házból, rendre megölögessék. « Menekülniök nem lehetett, mert őrizet alatt állott minden kijárat, kapu és út; erőszakkal nem törhettek át fegyvertelenül, kevés számmal, a fegyveres nép nagy tömegén, mely gyors futárokkal a szomszéd falvak népeit is csatlakozásra szólította fel, a honnan reggelre virradolag líjabb fegyveres csapatok érkeztek. Ily végső veszedelemben két ferencz-rendi szerzetes a helybeli (csiksonüyai) kolostorból ') Ugyanabban az átiratban s Haller Pál csikszéki volt főkirálybiró, akkor már Alsófehér megye főispánja jelentésében. (A bécsi hadi levéltárban. 1763. febr. 812. sz. a.)