Századok – 1900

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem - I. közl. 197

ÉS A MÁDÉFALVI VESZEDELEM. 223 Az ezredes előbb nein akarta elfogadni az iratot, majd elfogadván, szobájában a két vicekirálybíró előtt felolvastatta, s magyarul nem értvén, lefordíttatta. A válasz tartalma ez volt : 1. Hogy ők már rég ideje súlyos adózási terhet viselnek, tehát ·— 2. adót fizetni és katonáskodni kiváltságaik és nemzeti törvényeik sérelme nélkül nem képesek. 3. Ha az előírt módon katonáskodniok kellene, ez ellenkeznék a törvényekkel, a székelyek régi kiváltságaival, melyek megtartására minden fejedelem és uralkodó megesküdött, maga ő felsége is koronázási esküjében. 4. Ha ő felsége kívánni fogja, mindig készek lesznek régi törvényeik és nemzeti kiváltságaik értelmében, tiszteikkel és a többi nemesekkel a haza védelmére saját fegyverükkel és költségükön vérüket áldozni. A küldötteket ezután az ezredes engedelmességre intette s a helyettes főtiszt azzal küldötte haza, hogy nyugton maradjanak és zenebonát ne csináljanak. Ugyanazon napon megjelent a két Oláhfalu berendelt két küldötte, a kik a helyettes főtiszt előtt kérdést tettek, hogy a katonaság önkéntes lesz-e, avagy nem? s meg sem várván a feleletet, hozzá tették : mert ha önkéntes lesz, önkéntesen nem csatlakoznak, ha pedig kényszer-katonaság lesz, úgy sem állnak be kiváltságaik ellenére. A helyettes főtiszt az ezredeshez utasította őket, mert úgymond — nem lévén a bizottság elnöke, nem az ő feladata nekik válaszolni. A szék tisztei szept. 19-én arról értesültek, hogy a falvak pénzt gyűjtöttek magok között. A helyettes főtiszt körrendelettel ezt szigorúan megtiltotta, s azt is elrendelte kemény büntetés terhe alatt, hogy gyűléseket hirdetni ne merészeljenek. Ugyanazon napon a két Oláhfalu királybírája elhozta és felmutatta a guberniumnak Szebenben 16-án kelt végzését, hogy nincs szándékában a kérelmezők kiváltságainak megsértése, sőt inkább azoknak sértetlen fentartása, főként mivel a katonaság felvállalására senki sem kényszeríttetik. Az ezredes megolvasván ezt a végzést, a királybírót elkiildötte, egyebet nem szólván, mint hogy »majd meglátjuk.« 1

) Schröder ezredes még szept. 20—21-én is Udvarhelyt maradt, rendeletet várván a főhadparancsnoktól ; a mi 21-én este megérkezvén, szept. 22-én reggeli ebéd után kíséretével ') Jam iu futnruin videbitur.